Csapatkapitányunkat kérdezték a felkészülés kezdetéről.

Gyömbér Gábor

Már két hete elkezdtem mozogni, futó és erősítő gyakorlatokat kellett önállóan végezni, vagyis az izomlázas fázisokon már akkor átestem. Az első edzésen csupán tizenkét mezőnyjátékos vett részt, ami nyilván szokatlan, magam nem tapasztaltam még hasonlót, ám azért megtaláltuk a módját, amellyel áthidaltuk ezt a nehézséget. Az első foglalkozáson, például, a bemelegítés után bedobtuk a labdát, játszottunk kicsit, rég voltunk már együtt, jó hangulatban fociztunk, kellett ez, hogy visszazökkenjünk az edzésekbe. Hosszú, egy hónapos szünetünk volt, tartalmasan telt, de hiányzott már a játék. Az általános felmérések is elkészültek az elmúlt napokban, vettek tőlünk vért, volt terheléses vizsgálat is. A folytatásban már az edzőink a szokásos módon építik fel a felkészülést, délelőttönként inkább a fizikai terhelésből van több, délután pedig előkerül a labda is.

A csapatkapitány szerint az edzőmérkőzések okozhatnak komoly fejtörést a szakmai stábnak, ugyanis a bevett módszert, miszerint a labdarúgók eleinte csupán félidőket játszanak, szinte biztosan nem tudják alkalmazni. Megoldást jelenthetne, ha a klub NB III-as bajnoki címet nyerő csapatából töltik fel ideiglenesen a keretet, ám a fiatalok június ötödikén tudták le az utolsó fordulót, veszélyes lenne pihenő nélkül folytatni a munkát.

NSO