Támadónkkal beszélgetett a sportnapilap.

Nehéz volt feldolgoznia?
Mire gondol?

Amíg a Haladásban alapembernek számított, a Ferencvárosban eleinte a kezdőbe kerülésért küzdött.
Így van, de nem okozott lelki törést. Tudtam, milyen erőssé­gű csapatba kerülök, és mivel a Fradinál minden poszton két azonos képességű játékos szere­pel, számítottam rá, hogy eleinte nem kezdőként számolnak ve­lem. Beléptem az öltözőbe, ahol Gera Zoltánt, Hajnal Tamást, valamint Böde Dánielt láttam magam körül, és tudtam, hogy küzdenem kell a helyemért. Más kérdés, hogy szerencsém sem volt, hiszen már éppen kezdtem játékba lendülni, amikor az Új­pest elleni őszi bajnokin megsé­rültem, és két hónapot ki kellett hagynom.

Mi kellett ahhoz, hogy ta­vaszra változzon a helyzete?
Sok mindenben előreléptem, ám a legfontosabb az volt, hogy beláttam, hosszú távon csak ak­kor van keresnivalóm a klubnál, ha mindig száz százalékot nyúj­tok. A Fradinál nem fér bele két-­három gyengébb meccs, mert a vetélytárs azonnal kiszorít a kezdőből. Megtanultam, hogy minden percben a maximumot kell nyújtanom, és ezt a társak is érezték – csapatunkra ez a hozzáállás volt jellemző, ezért is tudtunk elhúzni a mezőnytől.

Miben más a feladata a Fe­rencvárosnál, mint a Haladás­nál volt?
Nem lehet összehasonlítani a két csapatot, hiszen a Fra­dival szinte minden meccset uraltunk, rendre beszorítottuk az ellenfelet, és a felállt védel­met igyekeztünk feltörni. Ezzel szemben a Haladással többször mi voltunk a kontrára berendez­kedő csapat. Az eltérő taktika a szélsőktől is más játékot kíván, szóval nem szerencsés párhuzamot vonni.

Akkor úgy kérdezem, melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel a leginkább ki lehet vívni Thomas Dall elismerését?
Vezetőedzőnk mindig azt kéri a szélsőktől, hogy vállalják az egy az egy elleni párharcot. A támadóharmadban szabad kezet ad nekünk, tudja, hogy a védelmet csak kreatív megoldásokkal lehet megbontani. Cserébe viszont elvárja, hogy állandóan keressük a párharcok lehetőségét. Optimális helyzetben vagyunk, hiszen két sikertelen csel után nyugodtan megpróbálhatjuk a harmadikat is, mi több, szinte kötelező.

És mennyire díjazza a német vezetőedző, ha ez ütközések után megpróbál talpon maradni? Merthogy többen is kritizálták a játékát a színészkedések miatt.
Korábban sem foglalkoztam ezekkel a véleményekkel, most sem izgatnak. Egyáltalán nem tartom magam színészkedő játékosnak, ha megcsinálom a cselt vagy eltolom a labdát, nem az a célom, hogy eldobjam magam, minden helyzetből igyekszem a legtöbbet kihozni.

Melyik volt a különlegesebb? Az Újpest vagy a Haladás elleni meccs?
Nehéz sorrendet felállítani. A lila-fehérek ellen mindig telt ház előtt, kiváló hangulatban lépünk pályára, éppen az ilyen meccsekért igazoltam a Ferencvároshoz. A Haladás ellen pedig a korábbi csapattársaim ellen játszottam, s mivel négy csodálatos szezont töltöttem a klubnál, számomra mindig különleges lesz pályára lépni ellene. Az utolsó fordulóban ráadásul éppen a Haladás legyőzése után vettük át a kupát és az érmeket, s nagyon jólesett, hogy a szombathelyiek is gratuláltak nekem.

Az első fradis idényében mindent megnyert, ami magyar szinten megnyerhető. Ezek után miben találja meg a motivációt?
Ezzel nem lesz probléma, elvégre a címeket nem elég megnyerni, meg is kell védeni. A bajnokságban és a Magyar Kupában a következő idényben is az arany a célunk, arról nem beszélve, hogy a nemzetközi porondon is szeretnénk minél tovább jutni. A Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportköre maga lenne a megvalósult álom, úgyhogy kihívásokból a folytatásban sem lesz hiány.

NS