Csapatkapitányunk azt is elmondta, sokat segített neki, hogy Lipcsei Péter NBIII-as csapatában is megkapta a lehetőséget.

Gyömbér Gábor

Minden jó, ha jó a vége. Nincs bennem keserűség, hiszen a Fradi tizenkét év után duplázott, és a szezon végére visszatérhettem a pályára. Öröm volt nézni magabiztos futballunkat, s a kesergés helyett csak arra figyeltem, hogy minél előbb visszatérhessek a pályára, és csatlakozhassak jó formában lévő csapatomhoz. Tavasszal öt bajnokin kaptam lehetőséget, a Paks ellen a gól is összejött, mindent megtettem, hogy éljek a bizalommal.

Éreztem a meccshiányt, márpedig azon nem segítenek a hatvanperces edzések. Szükségem volt rá, hogy ütközzek, hogy becsússzak, és hogy ne féltsem a lábam a veszélyesebb szituációknál, ehhez viszont pályára kellett lépnem. Az NBI tempóját nem lehet összehasonlítani a harmadosztály iramával, erőnlétben is utol kellett érnem magam, de ha Lipcsei Péter nem adja meg a lehetőséget, kevésbé bíztam volna magamban, amikor csaknem hét hónapnyi kihagyás után ismét az élvonalban léphetem pályára.

A magyar futballközeg ki van éhezve a nemzetközi sikerekre, nem csoda, hogy hatalmas eufória övezte a válogatott sikeres EB-kvalifikációját. A Ferencvárossal mi is szeretnénk örömet szerezni a drukkereinknek, de nyilván nem optimális, hogy a felkészülést több kulcsjátékosunk nélkül kezdjük el. Ugyanakkor bízom benne, hogy a második kör első fordulójára már összeállunk, az EB-n szereplő játékosok is visszatérnek, és sikerrel vesszük az akadályokat.

Egyelőre a szabadságunkat töltjük, a szerződéssel kapcsolatos kérdésekkel várjuk meg a június 8-i szezonkezdetet. Utána majd leülünk a szakmai stábbal és a klub vezérkarával, és megbeszéljük, ki hogyan tervezi a jövőt. A középpályán nagy a harc a csapatba kerülésért, a helyzetem ráadásul az esetleges érkezőktől is függ. Az biztos, hogy a jövőben többet szeretnék játszani, de egyelőre tényleg nem aktuális ez a kérdés.

NS