Középpályásunkat kérdezte a sportnapilap.

A Magas-Tátrát a szezonbeli triplázással meghódították, de mi kell ahhoz, hogy a Mont Blanc-ra felkapaszkodjanak?
Természetesen az az álmunk, hogy európai szinten is emlékezeteset alkossunk, ami va­lóban roppant nehéz feladat, de mindent megpróbálunk az érdekében. Védekezésben pél­dául bizonyosan fejlődnünk kell, mert míg idehaza mi irá­nyitunk, a nemzetközi poron­don meglehet, másképp lesz, ahhoz, hogy eredményesek maradjunk, egységesen, a pár­harcokat megnyerve, a csapat­részek között szűk távolságokat hagyva kell futballoznunk. Ha sikerül, nem leszünk esélytele­nek a Bajnokok Ligája-selejte­zőben sem.

De hitte volna másfél éve, hazatértekor, hogy ilyen könnyen szerzik meg az aranyakat?
Nem érzem könnyűnek, mert kemény munka van a sikerek mögött, persze ha úgy fogal­mazunk, fölényes az elsőségünk, azzal egyet tudok érteni. Ettől még minden edzésen megküzdöttünk azért, hogy győztesek legyünk.

Az mennyire furcsa, hogy a Magyar Kupa-elsőséget sokkal látványosabban sikerült megünnepelniük, mint a bajnoki címet?
Németországban például az a szokás, ha eldőlt az arany sor­sa, a szövetség tesz róla, hogy a klub otthonában vegye át a trófeát, nálunk másképp dön­töttek, így szerényebb ünneplést csaphattunk, ugyanakkor ha a Magyar Kupa-győzelem­re gondolok, ma is libabőrös leszek. Jobb zárást elképzelni sem tudtam volna, mint az Új­pest ellen hazai pályán, telt ház előtt, fantasztikus hangulatban döntőzni.

Bizonyára csúcs ez az érzés, de a karrierjében azért a szakmai csúcs az európai mércével is elitklubnak számító Dortmundban eltöltött időszak?
Igen, bár aj átékomat tekintve a karlsruhei szezonom is nagyon jó volt, Stuttgartban szintén jól ment, de ha azt vesszük, hogy a Borussiában Robert Lewan­dowskival, Mats Hummelsszel és az ifjú Mario Götzével játsz­hattam együtt, pályafutásom dortmundi periódusa mégiscsak kiemelkedő.

Ha valami hasonlóságot kellene említeni akkori és jelenlegi edzője, Jürgen Klopp és Thomas Doll között, mit mondana?
Mindketten szenvedélyes tré­nerek kimutatják az érzelmeiket, együtt élnek a játékkal, nem a „nyugodtan végigülöm a meccset” típusok, igyekez­nek aktívan befolyásolni a történéseket.

Saját edzőjének nyilvános dicsőítésére mégsem kérnénk, hanem mitől olyan zseniális a liverpooli szakember?
Ért a játékosok nyelvén, és módfelett következetes. Az elképzeléseit konkrétan el­mondja, meg is követeli a megvalósításukat. Ha viszont vala­ki többször nem felel meg neki, kikerül a pikszisből.

Ön Bernd Storckéba tulaj­donképpen be sem került. Csalódás, hogy nem lesz ott az Európa-bajnokságon?
Így alakult, kár ezt boncol­gatni. A szövetségi kapitány­nak biztosan megvannak a válogatási elvei, bár nem tudom, melyek azok, mert nem beszéltünk egymással. Annyit azért talán megérde­meltem volna, hogy elmond­ja, miért nem szavaz nekem bizalmat, de a döntés joga mindenkor a kapitányé. Túlléptem rajta, és miközben drukkolok a válogatottnak, a Fradi szezonja és a közelgő BL-selejtező jár a fejemben.

Ezek szerint a zöld-fehéreknél marad? Csak mert lejárt a szerződése…
Igen, szóban megegyeztünk, úgyhogy legalább egy újabb évet a Fradiban töltök. Szép bajnokság volt, élveztük a fut­ballt, hasonlót tervezünk az új idényben is.

Ha már a bajnokságot említi, másfél év hazai, és csaknem húszévnyi Bundesli­ga-tapasztalattal mit gondol, miben kéne elsősorban fejlődnie az NBI-nek ahhoz, hogy nemzetközileg verseny­képes legyen?
Úgy látom, sok csapat inkább csak reagálni próbál az ellenfél játékára, passzívabb a kelleténél. A mai futballban muszáj már a csatároknak elkezdeni a védekezést, visszatámadni, nálunk inkább kivárnal, vis­szaállnak az együttesek, szó­val ezen a téren lenne miben fejlődni.

Önnek is lehet még?
Persze, mindig lehetsz jobb. A futballfelfogásom viszont semmit sem változott az évek alatt, igyekszem hatékonyan segíteni a támadójátékunkat, labdabiztosan futballozni, a kapu elé odaérni.

Vagyis vezérnek lenni.
Igen. Gera Zolival egyetemben ezt várják el tőlünk.

Galambos Dániel – NS