A korábbi szövetségi kapitány értékelte a Magyar Kupa döntőt.
Glázer Róbert
Végre megtelt klubmérkőzésen is a Groupama Aréna – csak az üres szektor miatt nem volt telt ház, fantasztikus hangulat várta a csapatokat. A két együttes új taktikai dolgot már nem tudott húzni: a Fradi a 4-1-4-1-es felállásában lépett pályára, míg az Újpest a 4-2-3-1-es hadrendet preferálta. Az első félidőben jobb játékot játszott a Ferencváros, végig úgy éreztem, hogy jobb volt, mint az Újpest. Komoly gólhelyzete is volt, de hozzá kell tenni: az újpestiek rendkívül jól, mindig létszámfölényben tudtak védekezni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy meg-megvillant elől is az Újpest, de ma este a támadójátéka nem volt jó – főleg a második félidőben.
Az első félidő nemzetközi szinten mérve is nagyon agresszív, izgalmas, lüktető, helyenként jó játékot hozott. A második negyvenöt percben ezt az iramot viszont nem tudták tartani, kicsit visszaesett a színvonal, passzívvá vált a játék – majd’ húsz percig nem is forogtak veszélyben a kapuk. A Ferencvárosnak kényszerű cseréi voltak, bár mindig posztra jött be játékos. A szünetben, mikor Nalepa lement, Pintér állt vissza, Gera lett a védekező középpályás. Viszont ahogy Lamah-t lecserélték, abban a pillanatban helyreállt a rend. Érdekes módon, innentől kezdve, hogy beállt Gyömbér, Gera és Hajnal nagyon jól kezdtek játszani – Gera kimondottan jól futballozott. Az Újpestre azonban ez nem mondható el: Hazard sem teljesített jól, míg Andricsról már többször említettem, hogy nekem sokszor nem tetszett a játéka, és most is kilógott a sorból. A cserék nem igazán lendítettek az újpesti játékon. Diarra is csak azzal tűnt ki, hogy volt egy rettenetesen rossz lövése, majd utána inkább a kakaskodásával vétette észre magát. A Fradinak jöttek be a cserék.
Kicsivel jobbak voltak a Ferencváros pontrúgásai – az Újpestnek ezek ma abszolút nem sikerültek. Egy pontrúgásból lett a gól is. A második félidőben már mindkét fél kezdett elfáradni, de a játék összképét tekintve az FTC sikere megérdemelt, csak úgy, mint a bajnoki címe. A Fradi bizonyította, hogy ma Magyarországon a legjobb csapatnak számít. Bízom benne, hogy a Ferencváros a nemzetközi kupába is továbbmenti ezt a játékát, és az Újpest mutatott produkciója is elismerésre méltó, hiszen ahogy említettem, védekezésben – főleg az első félidőben – jó teljesítményt nyújtott, rendre két-három ember támadta a labdás ellenfelet. A semleges szurkolók is jól jártak ezzel a meccsel, csak úgy, mint a két csapat szurkolói.
A Fradi már tavaly is kiemelkedő, szép, korrekt futballt játszott. Elmosódnak a posztok, keménypasszos játékot mutat be. Ide egy meccs nem illett bele: amikor a csapat kiesett a nemzetközi kupából. Viszont ha visszaemlékszünk, az Üllői úton null-nullnál Böde csukafejese szállt fölé nagy gólhelyzetben – ha az bemegy, biztos vagyok benne, hogy továbblépett volna a Fradi, és akár utána is sikerrel vehette volna a kört, hiszen már akkor is jó volt a játéka. Ami bosszant, hogy ilyen nagy pontkülönbséggel lett bajnok. Az jobb lenne, ha négy-öt csapat diktálna olyan iramot, amiből olyan versenyhelyzet alakulhatna ki, mint ami idén kialakult például a kiesés elleni csatában, vagy éppen az Európa Liga-helyekért folytatott küzdelmekben.
