A korábbi szövetségi kapitány elemezte a tegnapi örökrangadót.
Glázer Róbert
Az első és a második helyezett játszott rangadót. Ellentétben a kommentátorral, én az első félidőt is nagyon élvezetesnek tartottam. Ez egy nemzetközi szinten is kemény, határozott mérkőzés volt az ötezer kilátogató néző előtt. Az első félidőben valamivel lassúbbnak tűnt a Ferencváros, bár hozzáteszem, hogy az MTK nagyon harapott és pörgött. Valamilyen okból Dilaver nem kezdett, Leandro játszott jobb oldalon, ez meg is látszott: az MTK az első félidőben Vadnai révén nyolc-tíz alkalommal is elrobogott a bal szélen, és elég veszélyes helyzeteket teremtett. A szerkezetekben ezen kívül nagy meglepetés nem volt: a Fradi a négy-egy-négy-egyes hadrendben állt fel, míg az MTK a négy-kettő-három-egyes formációt választotta.
Az első félidő is nagyon látványos, szép volt. Csukics nagy hibát követett el, feleslegesen szabálytalankodott, majd a lövés előtt Dibuszék is hibáztak a sorfal felállításánál – tétovaságot lehetett érezni, míg az MTK részéről ez egy begyakorolt figura volt, hogy Bese lehajolt Kanta lövése elől. Szép gól volt, megérdemelten vezetett az MTK. Azonban hangsúlyozom: nekem tetszett a Fradi játéka is, pörgős volt, mentek ide-oda, Pintér révén a lövőkedv is megvolt, amit eddig magyar pályákon nem nagyon lehetett látni.
A második játékrészben Dilaver és Nagy Ádám kivételével szinte a Fradi „álomcsapata” volt pályán. Nagyon megpörgették az elejét, nagyon mentek, Varga és Lamah is lendületet vitt a játékba. Ekkor az MTK nem tudta felvenni a harcot, volt olyan tizenöt perc, amikor szinte nem is volt a labda a vendégeknél. Fordított is az FTC, szép gólokkal. Innen viszont talpra állt az MTK. A cserék után is ugyanazt a szerkezetet követte a Fradi, Pintér lecserélésekor Gera ment hátra, bár én a beálló Trinkset kicsit lassúnak éreztem. Ő nem adott nagy lendületet a csapatnak. Torghelle becserélésben pedig benne volt a gól, és a magasságbeli fölényét szinte rögtön ki is harcolta Csukiccsal és Ramírezzel szemben. Kissé védekezési hiba volt, illetve kijött Torghelle fejelési készsége – megérdemelten egyenlített az MTK.
Kimondottan lendületes, még nemzetközi mércével nézve is jó meccs volt. Ha ezt huszonkétezer néző előtt rendezik, akkor tombolt volna a lelátó, hiszen jó iramú mérkőzést lehetett látni. Ha az alapcsapat – Dilaver, Nalepa, Leandro, Pintér, Ramírez, Nagy Ádám, Varga, Gera, Hajnal, Lamah és Böde – együtt játszik, nagyon kemény, határozott, pörgős, sokpasszos, jó focit mutat be a Fradi. A nemzetközi porondon viszont ez nem biztos, hogy elég lesz. A kis ügyes játékosok mellett, mint Radó, Nagy Dominik, akik lendületet tudnak vinni a játékba, még kellene két-három-négy másik futballista a nemzetközi kupába. Nem véletlen, hogy a Fradi megnyerte a bajnokságot, amihez ezúton is gratulálok, illetve boldog születésnapot Thomas Dollnak! Igazi, jó futballt láttam mindkét csapat részéről, élvezetes meccs volt.
Ha az MTK egységben marad, megmarad a jó hangulat az öltözőben, és bátran nyúlnak a nagyon tehetséges fiataljaikhoz – nyilván kellenek melléjük erősítések is – az alapcsapat mellett, akkor el lehet érni, hogy legalább három fordulót megjárjon a nemzetközi porondon.
