Középpályásunk szerint nem volt csúnya a Paks ellen szerzett gólja.

A legszebb Hajnal-gól volt a Paks ellen szerzett találatod?
– Nem volt csúnya. Maradjunk annyiban, hogy az egyik legszebb.

Nocsak. Rúgtál szebbet?
– Egyet igen. Még a Kaiserslautern játékosaként sikerült győztes találatot elérnem az 1860 München ellen az új Allianz Arénában. A félpályánál szereztem labdát, keresztbe vezettem, csináltam egy cselt és a jobb összekötőből, olyan 25 méterről a rövid felsőbe zúdítottam. Ez a legkedvesebb gólom, de akkor legyen a Paks elleni a második.

Óriási fölénnyel nyertétek a bajnokságot. Ha három dolgot ki kellene emelni, amiben felülmúltátok a legnagyobb riválisokat, mi lenne az?
– A legelső az erős játékoskeret, ami nélkülözhetetlen. A második a mentalitás, hiszen ilyen sikert csak akkor érhetsz elé, ha mindig a földön maradsz, nem szállsz el akkor sem, ha tetemes az előnyöd és szinte mindenkit legyőzöl. A harmadik szegmens pedig a körülmények, amit a vezetők teremtettek nekünk. Itt úgy működnek a dolgok, mint egy profi nyugati klubnál, nekünk csak a játékra kell összpontosítanunk. Ez óriási érték a mai fociban.

Amikor egy csapat 22 ponttal vezeti a bajnokságot, milyen motivációt lehet találni?
– Ez a legnehezebb. Előfordulhat, mint ahogy elő is fordult velünk, hogy egy-egy mérkőzésen 1-2 százalék hiányzott belőlünk. Tudat alatt ugyanis mindenkiben benne volt már egy ideje, hogy megvan a bajnoki cím. A csapat azonban jól vizsgázott, hiszen akadtak gyengébb meccseink tavasszal, de az előnyünk soha nem csökkent, ami nagy dolog. Sokan bíráltak minket, hogy a Békéscsabát kétszer is csak 1-0-ra győztük le. Meg lehet nézni, hogy utána a csabaiak hány pontot gyűjtöttek a nagy riválisainkkal szemben.

Ez a bajnoki cím pályafutásod legnagyobb sikere?
– Ha a címeket nézzük, akkor mindenképpen. A 2010/11-es idényemmel tudom talán összehasonlítani, amikor Dortmundból a Stuttgartba kerültem és féltávnál tuti kiesőnek tűnt a VfB. Tavasszal azonban olyan szezont produkáltunk, hogy miénk volt a harmadik legjobb csapat és simán bennmaradtunk.

Sokakat már most az érdekel, hogy mire lehet képes ez a csapat a BL-ben.
– Még mindig benne van a fejekben a Zeljeznicar elleni kudarc, ami nem is baj, hiszen biztosan másképp állunk majd a selejtezőkhöz. Bízom benne, hogy mindenki levonta már a tanulságokat és nem fogunk megijedni a nemzetközi porondtól. Sajnos itthon kevés olyan mérkőzésünk van, amely kellőképpen felkészít a hasonló kihívásokra, ettől függetlenül a nagy célunk az, hogy bejussunk a csoportkörbe. Hosszú út és rengeteg munka vár még ránk, de bízom benne, hogy sikerrel járunk.

A Fradival elért sikereidet mennyire árnyékolja be, hogy a válogatottnál egy ideje nem vesznek számításba?
– Megpróbálok már ezzel nem foglalkozni. Bernd Storck az első keretébe még behívott, de a szűkítettbe már nem fértem oda. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi válogatottnak is tudnék segíteni, ha másképp nem, kiegészítő emberként. A szövetségi kapitány azonban hozott egy döntést, amit nem kell megmagyaráznia, főleg úgy, hogy sikeres a válogatottal. A Fradiból szerencsére többen is ott lesznek az Európa-bajnokságon, aminek tiszta szívből örülök és szurkolok majd Gera Zoliéknak, hogy minél jobban szerepeljenek.

Rengeteg szép emlék köt a Bundesligához. El tudod képzelni, hogy más minősítésben egyszer visszatérj majd Németországba?
– Akár az is előfordulhat. Jelenleg azonban a Ferencváros a legfontosabb, minimum egy évet még szeretnék itt eltölteni játékosként, aztán meglátjuk, hogy alakul a sorsom. Vannak terveim, az sem kizárt, hogy edzőnek állok, az A licencem már megvan, még a pro hiányzik. Szép feladat lehet a saját elképzeléseimet átadni egy csapatnak, de tisztában vagyok vele, hogy ez egy másik szakma, amit szintén meg kell tanulni. Jó példa erre Dárdai Pali, aki minden fiatal, magyar edző számára példakép lehet.

Ha már másik szakma. A hazai szakkommentátorok közül azon kevesek közé tartozol, akik tényleg komolyan veszik ezt a munkát és kellő alázattal művelik. Akár televíziós szakértőként is el tudod magad képzelni?
– Örülök, ha kívülről is úgy jön le, hogy komolyan veszem. Ez tényleg így van, hiszen másképp nincs értelme csinálni. Szerencsére sok pozitív visszajelzést kapok a nézőktől és a szakmától egyaránt. Mindig alázatosan felkészülök az adott mérkőzésre, próbálok háttérinformációkat szerezni, hazai és külföldi sajtót egyaránt olvasok. Meglátjuk, itthon milyen perspektíva van ebben, de egyértelműen érdekel ez a szakma is és egyre jobban élvezem.

Csakfoci