A Nemzeti Sport utánpótlás melléklete beszélgetett régi-új szélsőnkkel.

Egyelőre nem a következő szezonon agyal a hamarosan 18. születésnapját ünneplő Faluvégi Dorottya, pedig nagy feladatok várnak rá. Az MTK Budapestben töltött egy évet követően visszatér a Ferencváros női kézilabdacsapatához, amelyben Elek Gábor stabilan a felnőttek között számít rá. Faluvégi Dorottya szíve zöld-fehér, ez nem is kérdés, ahogyan az előző nyárig is ilyen színű mezben szaladgált hatostól hatosig a jobb szélen. A hamarosan nagykorúvá váló kézilabdázó szeptembertől azonban az MTK Budapestben szerepelt a felnőttek között. A kitérőt valójában a Ferencváros első csapatához vezető út egyik állomásának szánták, s kiderült, az is lett. A kék-fehéreknél rendre az élvonalban erősödhetett, szerezhetett rutint, így nem csoda, hogy a magyar bajnok FTC nemrég bejelentette: jövő évi keretében a Csibe becenéven ismert játékos is jelentősebb szerepet kap.

„Lukács Viktóriával majd eldöntik, ki lesz az első és ki a második számú jobbszélső” – nyilatkozta Elek Gábor, örülve annak, hogy fiatal és saját nevelésű párosa lesz a poszton.

„Nagyjából körvonalazódott, hogy ez lesz Kovacsicz Mónika utolsó éve, szóval igen, mindennap ezért küzdöttem az MTK-ban – mondja már Faluvégi. – Kaptam biztató szavakat a mestertől, Elek Gábortól, de egyetlen pillanatig sem volt biztos, hogy azonnal visszavezet az út. Különben is, szükségem van arra, hogy lássam magam előtt a célt, így nem kényelmesedtem el, végig hajtottam.”

Mint mondja, nemcsak technikailag vagy taktikailag fejlődött sokat az MTK trénere, Golovin Vlagyimir keze alatt, hanem felfogásban is sokat változott.

„Már egészen más jelentőségű az életemben az élsport. Korábban az iskolából rohantam az edzésre, tíz perccel előtte értem csak oda. Most hamarabb eljövök a suliból, hogy fél órával a rajt előtt legyen időm ráhangolódni a következő feladatra. Az edzésen a cél: annyira kihajtani magam, hogy utána már csak »gyökkettővel« tudjak hazavánszorogni.”

Legtöbbször ez sikerül is neki, de ha nem, rettenetesen bosszús: huszonnégy órát kell várnia, hogy ismét bizonyíthasson…

„Közhelyesen hangozhat, de most lettem teljesen biztos abban, hogy a kézilabda az, amit egész életemben csinálni szeretnék. Korábban sok minden történt körülöttem, ami elbizonytalanított. Például ott voltam Lipcsében – még ha nem is játszottam –, amikor a csapat kiesett a Bajnokok Ligája-selejtezőben. Láttam a lányokon a borzasztó csalódottságot, hiszen a továbbjutásért dolgoztak egész nyáron. Elgondolkoztam, hogy mennyire nyomasztó tud lenni az élsport. Feltettem magamban a kérdést: vajon képes leszek-e elviselni ezeket a terheket?”

Néha úgy tetszett, a legnagyobb ellenfele saját maga, hiszen gyakran kételkedett a képességeiben.

„Az önértékelésem hullámzó és gyakran nem reális, ezért úgy döntöttem, inkább hátralépek, és rábízom a minősítést azokra, akik közel állnak hozzám, és jobban meg tudják ítélni a teljesítményemet: apukámra és az edzőimre. Ha visszajelzést kapok, elraktározom, de nem kattogok azon, hogy Csibe, milyen béna vagy.”

Ha más nem, a ferencvárosi visszatérés, és az, hogy hamarosan a Bajnokok Ligája-résztvevő, magyar bajnok együttesben szerepelhet, kiváló visszaigazolás.

Junior / NS