Holnap nem lehet más a cél, mint hogy folytassuk a remek sorozatot.

Nem ez a legnagyobb múltra visszatekintő párharc a sorozat történetében, mindössze ötször találkoztunk a debreceniekkel, a mérlegünk öt győzelem, 19-7-es gólkülönbséggel. Az első alkalom 1944-ben volt, 5-2-re nyertünk hazai pályán, majd meg sem álltunk a kupagyőzelemig. Másodszor az 1966. évi kupában futottunk össze a DVSC-vel, érdekesség, hogy ekkor három (!) debreceni csapat is az utunkba került a menetelés során, a jogelőd volt az utolsó, ekkor is eljutottunk a fináléig, amit ’67-ben rendeztek, megismételt mérkőzésen maradtunk alul a Győri ETO-val szemben. 1985-ben kétszer is megmérkőztek a felek: előbb a tavaszi szezonban hosszabbítás után győztünk (a negyeddöntő és a Honvéd volt a végállomás), majd ősszel rendes játékidőben nyertünk és ismét elmentünk a döntőig, ahol a Vasas örült a büntetők után. Majd jött 2003 és a Magyar Kupa döntő, ahol Tököli Attila duplájával miénk lett az aranyérem: