A korábbi szövetségi kapitány értékelte a tegnapi bajnoki mérkőzést.
Glázer Róbert
A Ferencvárosból eddig tavasszal hiányzott az ősszel megszokott dinamika és gyorsaság. Valószínűleg a BL-ben fog indulni a Fradi, ezért az egész szezont ugyanolyan elánnal kellene végigfutballoznia, ezt Thomas Doll többször is hangsúlyozta már, ezért kíváncsian vártam a mai összecsapást.
Ennek ellenére a hazaiak az első félidőben kimondottan lassan játszottak, a Puskás Akadémia pedig ebben az időszakban sok szép és veszélyes támadást vezetett, akár gólt is szerezhetett volna. A Fradi kicsit fásultnak tűnt, a középpályán Trinks és Pintér is lassú játékot produkált, ennek ellenére mindvégig azt éreztem, hogy nyerni fognak a zöld-fehérek. A szünetben aztán nagyszerűen cserélt Thomas Doll, Nagy Ádám és Nagy Dominik személyében két nagyon mozgékony játékost hozott be. Ezek után már gyorsabban játszott a Fradi, és többet is birtokolta a labdát. A másik oldalon a Sallai-Zsótér cserét nem értettem, ráadásul utóbbin lehetett látni, hogy feszült, és meg is csinálta a buta szabálytalanságot, amiből büntető lett úgy, hogy nem is volt gólhelyzet. Lamah gólja után a Ferencváros még nagyobb sebességre kapcsolt, dinamikus, gyors támadásokat vezetett, és Sesták is jól szállt be. Kicsit meglepő, hogy a vége négy-null lett, és a második megadott tizenegyest egy kicsit én véleményezem. Adható volt, de szerintem inkább a labdát kellett volna Radónak megjátszania. A mérkőzés végén Radó még egy fantasztikus, álomszép gólt lőtt – ez benne van ebben a srácban, nagyon örültem neki.
Úgy gondolom, hogy a Puskás Akadémiában több légiós teljesítménye sem üti meg a szintet. Biztosan sok tehetséges játékos van az akadémián, miért nem inkább ők játszanak? A Fradinál hasonló az érzésem Trinksszel kapcsolatban. Mintha kicsit totyogós, alibi focit játszana, nem láttam még jól játszani, mióta idehozták. A mozgékony játékosok beállítása után a második félidőben gyorsasággal és dinamikával felőrölte a Fradi a Puskást, és megérdemelten nyert.
