Ádámot kérdeztük a mai sajtócsütörtökön.

Az elmúlt hetekben, talán egy hónapban egy új szituációba került a csapat, egyéni és csapat szinten is. Kezdődött a Videoton elleni hazai MK-vereséggel, a kínkeserves Békéscsaba elleni győzelemmel, ezek szépen rakódtak egymásra és kicsit lehúzták a csapat és a játékosok teljesítményét. Éreztük, érezzük ezt mi is, de nem kell túldramatizálni a helyzetet, úgy érzem, hogy tudjuk is ezt kezelni. A tegnapi Békéscsaba elleni bajnokin – bár az eredmény azt mutatja, hogy ez is kínkeserves volt – én már láttam olyan biztató jeleket, amelyek azt a Ferencvárost tükrözik, amelyik kiharcolta a 20 pontos előnyt a bajnokságban.

A magam részéről is azt tudom mondani, hogy ebben az újévben egyelőre a bajnokságban és a Magyar Kupában se úgy megy a játék, ahogy én azt szeretném, vagy elvárom magamtól. Kicsit azt éltem meg tehernek, hogy nagyon sokan szeretnék a mindig előrét, az extrát, ezt kicsit magamra is vettem, hogy akkor most megmutatom, ám rendre nem sikerült, ettől az önbizalom és a teljesítmény is el tud indulni lefelé. Azóta erről megvoltak a beszélgetéseim a csapattársakkal, edzőkkel, akik ilyenkor is ott vannak mögöttem és segítenek.

A Videoton elleni MK-továbbjutáshoz talán az is kellett, hogy megint az első helyzetükből gólt szerezzenek. Ott úgy jött ki a csapat a második félidőre, hogy mindenki tisztázta magában, itt két gólt kell lőnünk, vagy véget ér a Magyar Kupa a számunkra. Ezt pedig mindannyian el szerettük volna kerülni.

Az EB-keretbe egy dolog kell, mást nem is tudnék mondani, a jó játék. A Fradi sok játékost ad a válogatottnak, ezért ha nem is mindegyikre, de a legtöbb mérkőzésre ellátogat a szövetségi kapitány, vagy a segítője, így több alkalom van arra, hogy megmutassuk magunkat, ami jó, vagy akár rossz is, ha éppen rossz meccseink vannak.

Nagy Ádám