A Diósgyőr játékosa és Varga Roland a mai bajnokiról.

Varga Roland

A közelmúlt alapján joggal remélhetik, 55-ről 58-ra ugranak, elvégre a szezonban kétszer már legyőzték a Diósgyőrt.
Nincs két egyforma mérkőzés, nemhogy három. Elemeztük a Diósgyőrt, felkészültünk, ettől még bármi előfordulhat egy-egy futballmeccsen. Nem tudni előre, mi történik. Ha tudnám, sokkal beljebb lennék.

Azt viszont tudhatja, mi történik, ha megfelelően koncentrálnak egy mérkőzésre, illetve ha nem annyira.
A Puskás Akadémia ellen az első félidőben és Kispesten sem néztünk ki valami jól, de amikor igazán fontos volt, amikor döntő jelentőségű meccsen szerepeltünk, javítottunk. Ez azért megmutatja az erőnket.

Elek Ákos

Éppen a megint formába lendülő Ferencváros ellen kellene elkezdeniük a felzárkózást…
Minden tiszteletünk a Ferencvárosé, de nem csodacsapatról beszélünk. Nem lesz könnyű érvényesülnünk, ezzel valamennyien tisztában vagyunk, de a Fradi sem verhetetlen.

Milyen emlékei vannak a zöld-fehérekről?
Vegyesek. Persze az ember inkább a szépre emlékezik, így rögtön az eszembe jut, hogy 16 esztendősen, még a Kazincbarcika játékosaként gólt lőttem az akkor a másodosztályban szereplő Ferencvárosnak. Képzelheti, hogy nekem, a kissrácnak micsoda boldogságot jelentett az a pillanat! Aztán az is kitörölhetetlen emlék, ahogy hosszú évtizedek után végre Diósgyőrben is legyőztük a zöld-fehéreket szurkolóink óriási örömére.

Milyen a hangulat a csapat háza táján?
Bizakodunk. Muszáj túltennünk magunkat a Haladástól elszenvedett vereségen. Azért dolgoztunk egész héten, azért gyakoroltunk mindennap, hogy szombaton Budapesten izgalmas, emlékezetes mérkőzést vívjunk a Ferencvárossal. A tavasz egyik legjobb hangulatú találkozója lehet, és tartozunk annyival a drukkereinknek, hogy örömet szerzünk nekik – hogy boldogan induljanak haza Miskolcra.

NS