A tegnap bejelentett klubváltásról kérdezték Blankát.

Nehéz döntés volt?
Valójában elég gyorsan ment. Három-négy évvel ezelőtt még csak álmodoztam arról, hogy a BL-ben, a Ferencvárosban védhetek, és ez most valóra vált. Szóval nem gondolkodtam sokat.

Nem izgul?
Hát, kíváncsi vagyok, hogy fogok boldogulni. Persze amikor bekerültem a válogatottba, akkor is azt hittem, hogy izgulni fogok, aztán mégis teljesen nyugodt voltam. De azért több mint nyolc éve Vácon játszom, ez volt idáig az egyetlen klubom, és most teljesen új feladat vár rám.

Már csak azért is, mert míg Vácon örökbérlete volt a kapuba, a Ferencvárosban versenyeznie kell Szikora Melindával.
Még sosem voltam ilyen helyzetben, hiszen Vácon vagy biztos csere voltam, vagy első számú kapus. Meli nagyon sokat tett a Fradiért, ősszel egészen fantasztikus volt a BL-meccseken, szóval számomra is magasan van a léc. Az biztos, hogy nem lehet rossz kedvem, rossz napom, minden edzésen, minden lövésnél a maximumot kell adnom. Készen állok rá.

És a Bajnokok Ligájára? Más ritmus, más sebesség…
…más játékosok. Az NB I-es mezőnyt jobbára már ismerem, tudom, kinek mik a szokásai, hová lő, amikor már csak a tutit meri elengedni, most viszont meg kell tanulnom egy egész új bajnokságot. És másik sebességet is fel kell vennem, meg kell szoknom, de ha fejlődni akarok, akkor ez nem is baj.

Ez az első klubváltása – a beilleszkedéssel nem lesz gondja?
Á, ismerem majdnem a teljes csapatot. A fél kerettel a felnőtt válogatottban játszottam együtt, a többieket ismerem a junior- meg az ifi válogatottból, szóval emiatt egy cseppet sem aggódom. Tudom, hogy jó helyre kerülök, és csak rajtam múlik, mit hozok ki ebből a lehetőségből. Nagy lesz rajtam a teher, de meg fogok vele birkózni.

NS