Mátyus János idézte fel emlékeit a Fradi – Honvéd párharcokról.

Elképesztő hangulat volt azon a meccsen. A Honvéd játékosa voltam, az első meccsen kikaptunk 3-0-ra az Üllői úton, mégsem adtuk fel, és hihetetlen akarattal mentünk neki a visszavágónak. Telt ház volt a stadionban, a villanyoszlopokon is drukkerek lógtak, ahogy mondani szokták, csontra megteltek a lelátók. Kikaptunk 2-1-re, de ez volt az a meccs, amely nem a futballról maradt emlékezetes. A lefújás után ünneplő ferencvárosi drukkerek lepték el a pályát, majd – valami megmagyarázhatatlan okból – lovas rendőrök ügettek a gyepre, és csépelték a népet. Emlékszem, ott álltam a játékoskijáróban, néztem, ahogy a Fradi akkori edzője, Nyilasi Tibor a rendőrök és a szurkolók közé állva próbálja csitítani a kedélyeket, erre ő is kapott néhány ütést. A balhé miatt politikai ügy lett a találkozóból.

A harci kedvvel nem is volt soha gond. Kemény párharcokat vívtunk egymással, csak úgy csattantak a sípcsontvédők, de így volt ez rendjén. Annak idején, a klubváltásom előtti utolsó Honvéd – Fradi meccsen gólt lőttem a zöld-fehéreknek, néhány héttel később, amikor először léptem be a Ferencváros öltözőjébe, Nyilasi Tibor nyomban megjegyezte, reméli, legközelebb a kispestiek ellen is hasonló szellemben futballozom. Jó ezekre a meccsekre visszagondolni. [elképzelhető, hogy erre Jani rosszul emlékezik, a Tempó Fradi! archívuma szerint az utolsó tétmeccsén nem lőtt gólt ellenünk, viszont ’95-ben az Üllői úton betalált a kapunkba – Peti]

Ezek a meccsek régen még jelentettek valamit. Nem akarok a szentimentális vénember szerepében tetszelegni, de akkoriban ezek a 90 percek az egész várost megmozgatták, a stadionok környékén útlezárások voltak, esemény volt kimenni a pesti derbikre, és mi tagadás, ilyenkor néha egy-két pofon is elcsattant a drukkerek között.

Kíváncsi vagyok, mikor térnek vissza a drukkerek a lelátóra. Pedig a szombati összecsapás is izgalmasnak ígérkezik. Noha a Fradi a favorit, véleményem szerint egyáltalán nincs lefutva a mérkőzés. A kispestiek tudják – legalábbis annak idején tudták -, mit jelent a zöld-fehérek ellen pályára lépni, és Marco Rossi is biztosan kitalál valamit. Kiszámíthatatlan találkozók ezek, az ősszel is alaposan megszenvedett a Fradi a Honvéd ellen, kevésen múlt, hogy a kispestiek az első fél órában eldöntsék a mérkőzést. Végül a Ferencváros nyert. A Honvédnak ráadásul égető szüksége lenne a pontokra, ugyanis ha továbbra is így szerepel, előbb-utóbb bajba kerül. A kispestiek lassan ott tartanak, bárki legyen az ellenfél, győzniük kell, mert különben…

NS