Holnap fél négykor rendezik Tbilisziben a Világliga-selejtezőt.

– Szervusz Marci. Köszöntelek a válogatott edzésén. Ez mindig egy ünnep, gondolom. Furcsa helyen is vagyunk, nem szokott itt edzés lenni. Hogy érzed magad?
– Örömteli, hogy újra itt vagyunk, még inkább jó, hogy én is itt vagyok. Nagyon készülök a grúzok elleni mérkőzésre. Szokatlan a helyszín, de szerintem még szokatlanabb lesz Grúziában.

– Ez a grúz meccs milyen lesz?
– Abból kiindulva, amit Szolnokon játszottunk, azt lehet mondani, hogy könnyebb lesz. Viszont abból kiindulva, hogy nehéz menetelésben vagyunk – megy a bajnokság, megy a nemzetközi kupa, Eb után vagyunk – egy viszonylag új csapattal, tehát kicsit összeszokatlanabbak vagyunk, nagyon oda kell figyelnünk, főleg az elejére. És ha az elejére odafigyelünk, akkor a második félidőre szétnyílhat a mérkőzés.

– Ismerlek már régóta, és tudom, hogy vannak saját, egyéni feladataid is, amiket magad tűztél ki erre az útra, meg a meccsre. Egyet elárulsz belőlük?
– Egyet elárulok: bármilyen poszton játszom, fel vagyok rá készülve!

– És a feladat mi?
– Majd, meglátjuk, nem tudom. Nem szeretném, hogy görcsössé tegyen az, hogy más poszton játszom, mint amit szeretnék. Azon játszom, amin kell, és azon fogok a legjobb tudásom szerint teljesíteni.

– Köszönöm szépen, és jó utat kívánok.

VLV