Felkerekedtünk, hogy szurkoljunk a lányoknak, majd szomorúan jöttünk haza.

Nagybánya 32-24 (16-14) Ferencváros
Gólok: Pena 9, Szekerczés 4, Schatzl 3, Zácsik 3, Szamoránsky 2, Hornyák 1, Lukács 1, Szucsánszki 1

Hiába a munkanap, a közel 400 (oda-vissza 800) kilométeres túra kihagyhatatlan volt, hiszen a csapatnak nagy szüksége volt ránk, fontos lett volna az idegenbeli pontszerzés a nagybányai csarnokban. A kisebb társaságunknak küldetése is volt, a szakosztály véletlenül itthon hagyta a bevonuló zászlót, ezt mi vittük magunkkal, szerencsére időben odaértünk, így át is tudtuk adni, hogy ne okozzon gondot annak hiánya a csapatok bemutatásánál. Az utazás jó hangulatban telt, egy hosszabb megállót iktattunk be Mátészalkán, ott ebédeltünk, majd irány a gúnyhatár, ahol a románok kiszedték az összes olyan magyar autót, amelyben szurkolók jelenlétét gyanították. Innentől rendőri felvezetéssel érkeztünk meg a Lascar Pana-csarnokhoz, amely a mérkőzésre dugig megtelt.

A beléptetés a korábban már tapasztalt román eljárás egy finomított változata volt, ezúttal is alapos motozáson kellett átesni – cipőket is átvizsgálták – ám ezúttal a telefonokat, pénztárcákat beengedték, és a székely jelképeket sem üldözték, mint pl. Valceában. A hazai és a vendég rész is megtelt, a fradisták kb. 250 jegyet kaptak, többszörös igénylés érkezett, így nem mindenki lehetett jelen, a két szurkolótáborra nem lehetett panasz, fantasztikus hangulatban zajlott a mérkőzés, ritkán lehet ilyet tapasztalni – már persze a Fradi kézilabda nagy meccsein kívül.

Sajnos a lányok rossz napot fogtak ki, döntetlen utoljára 4-4-es állásnál volt, ezután csak fellángolásaink voltak az első félidő végén és a második játékrész elején, ahol kettő, majd egy gólra jöttünk fel, de a kínálkozó lehetőségekkel nem tudtunk élni. Kapus teljesítményünk szinte nem volt, a védekezés nem állt össze, támadásban is főleg az egyéni megoldásokból éltünk, nem a kidolgozott akciókból, a HCM pedig ezeket a hiányosságainkat jól kihasználta, és nagyon magabiztos győzelmet aratott ellenünk, teljesen megérdemelten.

Ahogy mondani szokták a negatív élmény is élmény, egy ilyen élménnyel indulhattunk haza, de azért pozitívum is akadt, hiszen sokan találkozhattak a rég nem látott erdélyi ismerősökkel, akikkel nem csak a piros-fehér-zöld köt össze minket, hanem a Fradi szeretete is.