Középpályásunkat kérdezték a tegnapi edzőmeccs után.

Látom, sokan pályáznak az aláírására. Hozzászokott a nép­szerűséghez?
Élvezem, és remélem, a jövőben is így lesz. Már csak azért is, mert ez visszajelzés, hogy jól végzem a munkámat.

Ezúttal sem lehetett panasz a játékára, igaz, látszott, a szlovák együttes más játékerőt képvisel, mint a Bonyhád.
Jók ezek a mérkőzések, mert en­nek a néhány hétnek az a lénye­ge, hogy erőnlétileg, taktikailag felkészüljünk a bajnokság folyta­tására, és csúcsformában várjuk az első tétmeccset, no meg persze a többit is. Nem leszólva a Bony­hádot, de ez az összecsapás me­rőben eltért a szerdaitól, az ilyen meccsen lehet igazán kamatoz­tatni az edzéseken gyakoroltakat. Jó ellenféllel játszottunk, amely a szlovák első osztályban szerepel, s ami legalább ennyire fontos, le­támadt egész pályán, vagyis meg­próbálta megakadályozni, hogy nyugodtan hozzuk ki a labdát. Éppen ezért játszottunk vele. Job­ban pörögtünk, és sokkal gyor­sabban kellett gondolkodnunk. És nyertünk. Mert mindegy, mi­lyen találkozót játszunk, csak a győzelem lehet a célunk.

Milyen a felkészülés?
Fárasztó, ráadásul hideg is van. Kemények az edzések, de ez le­gyen a legnagyobb probléma. Az csak természetes, hogy két gyakorlás után elfáradunk a nap végére, sőt előfordulhat, kicsit húzzuk a szánkat, ugyanakkor legbelül boldogok vagyunk, hogy az adott napra elvégeztük a munkát, és kihoztuk belőle a maximumot.

Szerdán Törökországba men­nek. Várják már?
Persze, sokkal melegebb van ott! Biztosan jó lesz az edzőtabor, ráadásul addigra már megala­pozzuk az erőnlétünket, vagyis Törökországban nem lesz annyi futás, nyers futás meg pláne nem, minden gyakorlatba belecsem­pésszük a labdát.

És mit gondol Londonról?
Egyszer jártam ott, szép város. A télen terveztük a családdal, hogy kimegyünk néhány napra, de nem sikerült. Élnek ott korábbi csapattársaim is, akikkel tartom a kapcsolatot, valamikor jó lenne néhány napra visszamenni.

Csak néhány napra?
Mire gondol?

A Chelsea érdeklődésére.
Pletyka. Persze jólesik, ha ilyen csapat célkeresztjébe kerülhetek, mert az szintén visszaigazolás, hogy jó úton járok. De miután nem keresett meg senki, nem tu­dok semmiféle konkrét ajánlatról vagy érdeklődésről, nincs miről beszélni. Senkinek sem szabad messzemenő következtetéseket levonnia a szóbeszédből. Nem érdemes ezt túldimenzionálni.

NS