Dávid nyilatkozott a sportnapilapnak, állítása szerint vannak megkeresései, de még nagyon sok a kérdőjel. A legfontosabbnak azt tartja, hogy folyamatos játéklehetőséget kaphasson.

Holman Dávid

Nem érzem, hogy magyarázkod­nom kellene, és feszültséget sem szeret­nék kelteni. Tanulságos volt a kint eltöltött egy év, igyekeztem leszűrni és haszno­sítani a tapasztalatokat, egyúttal meg­fejteni, miért játszottam kevesebbet. Sok érdekességet mesélhetnék, talán egyszer majd beszélek is róluk, de ennek még nincs itt az ideje. Nem szeretnék ugyanis a múlttal foglalkozni, csak a jövőmre koncentrálok. Bár keveset ját­szottam a Lechben, nem bántam meg, hogy belevágtam a lengyel kalandba, hiszen jobb játékossá váltam a klubnál eltöltött egy esztendő alatt. Technikai­lag és fizikailag is fejlődtem, valamint taktikailag is érettebbé váltam. De­cember 24-én jöttem haza Lengyelországból, azóta – a karácsonyi szünetet leszámítva – egyéni edzésterv alapján készülők. Hétfőn találkozom a menedzse­remmel, akkor egyeztetünk a jövőmről. Papíron valóban a zöld-fehérek lab­darúgója vagyok, de még nem tudom, hol futballozom a tavasszal. Úgy érte­sültem, hogy itthonról és külföldről is vannak ajánlataim, de egyelőre még túl sok a kérdőjel. Mindenesetre olyan csapatban szeretnék szerepelni, amely­ben állandó játéklehetőséghez jutok, és persze szeretném, ha minél előbb kide­rülne, hol folytatom, hogy a felkészülést már a leendő csapattal dolgozhassam végig. A legtöbb magyar labdarúgóhoz hasonlóan az én fejemben is ott mo­toszkál a nyári Európa-bajnokság, de még nem tekintek annyira előre, most tényleg az a legfontosabb, hogy ismét hétről hétre pályára léphessek.

NS