Zolival beszélgettünk a mai sajtócsütörtökön több témát is érintve: a Fradi mellett a válogatott, a visszavonulás, és a család is szóba került.

Láttál már pár rangadót, itthon és külföldön is, hogyan készülsz szombatra?
A szokásosnál egy kicsit többet gondolok a mérkőzésre, de egyébként nem készülök másként, nem csinálok más dolgokat, ugyanúgy megy minden, mint eddig. Tudom, hogy milyen fontos meccs ez a klub, a csapat és a szurkolók számára és nagyon szeretném, ha egy győzelem után mennék a téli szünetre és azt is, hogy a fradisták az elkövetkező hónapokban tudják zrikálni az újpestieket, ezért is fontos ez a találkozó.

2004-ben bajnok és kupagyőztes volt a Fradi, majd eligazoltál, eltelt tíz év, nem nyertünk trófeát. Hazajöttél, a Magyar Kupát már megnyertük, és könnyen lehet, hogy tavasszal meglesz a bajnoki cím is. Ennyit számít Gera Zoltán a Ferencvárosnak?
Hát… Jó időben kell mozogni… Remek, hogy a klub újra elérte azt a szintet, ahol a helye van a magyar labdarúgásban. Nagyon örülök a stadionnak, a rendezett körülményeknek, annak, hogy jó csapatunk van, Magyar Kupát nyertünk, most a bajnokságban is nagyon jól állunk. És boldog vagyok, hogy tíz év után hazatérve újra olyan sikereket érünk el, mint mielőtt eligazoltam Angliába.

Igazi vezéregyéniség vagy a pályán, ami nem csak abban mutatkozik meg, hogy irányítod a társakat, hanem, mint a csapat talán legtapasztaltabb játékosa, nagyon odateszed magad minden meccsen. Hogy érzed, van foganatja ennek a példamutatásnak?
Persze. Fontos, hogy a játékostársak lássák, ki hogy teljesít, hogyan teszi oda magát, mert ez átragad rájuk. Ha látják, hogy a rutinosabb játékosok mindent megtesznek, akkor természetesen ők is megcsinálják azt, amit kell. Persze ennek így is kell lennie, amint felkerülünk a pályára, nincs különbség, nincs fiatal, öreg, mindenkinek tennie kell a dolgát. Aki pedig jól teljesít, az játszani fog.

Bobby Moore, a játék ura, olvasható a Wembley előtti szobor talapzatán. Erről te is eszünkbe jutsz, úgy néz ki a pályán, mintha előre tudnád mi fog történni, úgy mozogsz, uralod a mérkőzéseket. A játékvezető, az ellenfelek, sőt az ellenfelek szurkolói is többnyire tisztelnek, ami talán egyedi is a hazai labdarúgásban. Szerinted ez minek köszönhető?
Örülök neki, hogy ez így van, tényleg tapasztalom, hogy az ellenfél játékosai is tisztelnek, ez nagyon jól esik. A tapasztalatnak köszönhető, sikerült megtanulnom olvasni a játékot, és bár nem vagyok a leggyorsabb, viszont fejben mondhatom, hogy gyorsabb vagyok az átlagnál, ez az egyik dolog, ami még a pályán tart, ahol jól érzem magam, még élvezem a játékot és remélem, hogy még évekig tudok majd játszani. Jó dolog, hogy ilyen tisztelettel vannak irántam még az ellenfelek szurkolói is, de hogy miért van ez? Inkább tőlük kellene ezt megkérdezni.

A közelmúltban volt is egy kis „kavarás” a visszavonulásoddal kapcsolatban, félreértelmezték a nyilatkozatodat, hogy is volt ez akkor pontosan?
Akkor az érzéseimet mondtam el, az Európa-bajnokság után minden bizonnyal nem rám fogják építeni a magyar válogatottat, de ez sem azt jelenti, hogy visszavonulok a nemzeti csapattól. Nem fogom lemondani a válogatottságot sem, ha esetleg hívnak, akkor örömmel megyek majd és megteszek mindent, ami tőlem telik.

Van melletted egy fiatalember, aki nemrég robbant be a csapatba, azt mondta, ha valakitől autogramot kérne, akkor Te lennél az. Hogyan látod Nagy Ádám helyzetét?
Nem is emlékszem, hogy volt-e ilyen „villámkarrier”, amit játékos befutott. És nem érdemtelenül! Ádám egy nagyon szerény srác, jó a mentalitása, tisztelettudó, nincsenek vele olyan gondok, mint amik esetleg lehetnek más fiataloknál, nem kell rá vigyázni. Nem száll el, helyén tudja kezelni a dolgokat, úgy látom, hogy nagyon jól kezeli a hirtelen jött népszerűséget, amire rászolgált a teljesítményével. Óriási lehetőségek előtt áll, ott lehet az EB-n, és ha ott játszik is, akkor sajnos arra is fel kell készülni, hogy nem sokáig lesz a Fradiban. Én nagyon remélem, hogy még évekig marad a csapatnál, és sikerül egy olyan gárdát építeni, hogy innen nem elmenni szeretnének majd a játékosok a továbblépés reményében, hanem ide szeretnének jönni ugyanezért. Jó volna legalább egy olyan szintet elérni, mint mondjuk a Malmö, hogy évről évre szerepeljünk egy európai kupa főtábláján, akkor sokkal könnyebben meg lehetne tartani az értékeinket, a Bajnokok Ligája egy óriási vonzóerő.

Már a szurkolók is kicsit megismerhették gyermekeidet, a norvégok elleni meccs után ott volt veled a gyepen Hanna és Jonatán. Ők mennyire érzékelik, fogják fel, hogy édesapjukat mennyien szeretik?
Nem nagyon. Nem igazán foglalkoztatja őket a foci, még idő kell nekik, hogy ezt felfogják. Hannát nem nagyon érdekli a labdarúgás, Jonatán pedig még mással foglalkozik, nem a labdával. Remélem, hogy még a pályán leszek, amikor ez tudatosulhat bennük, hogy az apukájuk hol játszik. Ahhoz már kezdenek hozzászokni, hogy az utcán megállítanak minket. Hanna eleinte mindig nagyokat nézett, hogy ez most mi, apa, mit akarnak tőled. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, látom, hogy örül neki és büszke rá, hogy apukájától egy közös fotót vagy autogramot kérnek.