Paja, a korábbi népszerű és eredményes támadónk az utánpótlásban dolgozik klubunk sikeréért.
Fischer Pál
Majd’ egy éve kerültem vissza a Fradihoz. Nem tagadom, nagyon jólesett, hogy hívtak és hogy munkát ajánlottak. Nem vagyok érzelgős férfi, de felkavart, hogy ennyi év után sem felejtettek el, és edzői állást kínáltak nekem. Néhány hónapig az U18-as csapattal dolgoztam, a nyáron pedig a tizenöt évesekhez kerültem. Pályaedző vagyok, egykori csapattársam, Dukon Béla mellett, segítek mindenben, amiben tudok. Megmutattam a srácoknak, hogyan nyúljanak a labdához és elmagyaráztam nekik azt is, mit jelent a Ferencvároshoz tartozni. Ügyes, rendes gyerekek, elsők vagyunk a tabellán, magabiztosan vezetünk, és ebben talán már nekem is van némi részem.
Akadtak gondok az életemben, kár lenne tagadni, de ez senkire sem tartozik, ezeket a csatákat nekem kellett megvívnom. Voltak kritikusabb napok, rosszabb periódusok, de túl vagyok rajtuk. Annak idején belekezdtem egy vállalkozásba, fuvarozással foglalkoztam, de becsődöltem. Nem az én hibámból. Akkor padlóra kerültem, de azt mondtam magamban, amíg vannak barátaim, akik odafigyelnek rám, erősnek kell lennem. Azt is láthatja, most itt vagyok, boldog, elégedett emberként. Szeretem az élettársamat, aki velem van, figyel rám. A Fradinál új esélyt kaptam, és megint a pályán lehetek, megint a futball közegébe tartozom. Az öregfiúk csapattal néha pályára lépek, bemutató meccseken szerepelhetek zöld-fehér mezben, és ez mindennél többet jelent nekem.
Sokszor kérdezik tőlem, megbántam-e bármit is az életemben. Én pedig azt mondom, hogy semmit. Így kellett történnie mindennek. Ez volt az én utam, még ha göröngyökkel teli út is volt. Nem cserélnék senkivel. Nem én. Megvívtam a magam csatáit, de a legnehezebb pillanatokban is eszembe jutott, hogy itt éltem meg a legszebb álmaimat, Fradi-játékosként az Üllői úton, néha harmincezer néző előtt. És a legrosszabb pillanatokban is felidézhettem magamban például azt a zalaegerszegi meccset, amelyen a Ferencvárossal száműzetésben három egyre megvertük a belga Antwerpent, és én életem legjobb formáját mutattam. Rég volt, de hiába telnek az évek, a Fradi-címeres melegítő van rajtam. És ez többet ér a gazdagságnál is.
NS
