Játékosunk elmondta, hogy fiatal korában aligha gondolt arra, hogy kijuthat egy EB-re, a családja pedig odahaza magyar mezben szurkol majd neki a TV előtt.

Leandro

Brazíliában születve nem gondoltam arra, hogy valaha esélyem lesz pályára lépni az Európa-bajnokságon, de látják, sohasem lehet tudni, a futball és az élet kiszámíthatatlan. De egyáltalán nem bánom, nagyszerűen érzem magam! Álmodni sem mertem ilyesmiről, igaz, amikor közeledett a selejtezősorozat vége, már reménykedtem benne.

A selejtezőben többször is pályára léptem, a pótselejtezőn viszont nem, de a futballista élete ilyen. Mindenki játszani akar, és ez az elszántság visz mindig előre egy jó csapatot. Az én személyemnél sokkal fontosabb volt, hogy jussunk túl a norvég csapaton, mindegy, ki játszik, mindegy, ki rúgja a gólt, csak mehessünk az EB-re, és most mindenki egyformán örül, a gólszerzők és a cserejátékosok is. Mert itt egy csapatról beszélünk, annak a sikere a legfontosabb, minden más csak ezután következhet.

Nem mondom, hogy címlapsztori Brazíliában a sikerünk, de az biztos, hogy az én családom magyar válogatott mezben ült a televízió előtt. Azt is érzem, hogy jó döntés volt hazatérni a Ferencvárosba, itt azért jobban szem előtt van az ember. Nagyszerűen érzem magam Budapesten, nagyon szeretem ezt a várost, az országot, az embereket – gyönyörű az élet!

NS