Bernd Storck segítőjét kérdezték.
– Visszanézte már, mekkorát ugrott Kleinheisler László góljánál?
– Nem kicsit, az biztos. Nem tagadom, amikor láttam, hogy a norvégok kapujában köt ki a labda, csodálatos érzés kerített hatalmába. Hozzáteszem, nemcsak engem, hanem mindenkit, aki a pályán vagy azon kívül a sikerért dolgozott. Nagyon örültem, hogy vezettünk, és a boldogságom csak fokozódott, amikor lefújták a mérkőzést.– Milyen magyar csapatot látott Oslóban?
– Masszív, egyben lévő csapatot. A játékosok mentalitása példaértékű volt. Fantasztikus volt szembesülni vele, hogyan küzdenek egymásért és a győzelemért.– Nehezebb lesz a visszavágó, mint az első felvonás volt?
– Nem akarok elkeseríteni senkit, de sokkal nehezebb lesz a budapesti találkozó.– Mire alapozza ezt?
– Arra, hogy a norvég válogatottnak már nincs veszítenivalója. Mindent, az égvilágon mindent megtesz majd, hogy a maga javára fordítsa a párharcot. Fel kell készülnünk rá, hogy az utolsó utáni leheletéig küzd az ellenfél. Igaz, a norvégok is hasonló vetélytársra számíthatnak.– Az ezerkilencszázkilencvenhatos kontinenstorna elődöntőjét eldöntő tizenegyespárbaj óta tudjuk, az ön idegeivel nincs probléma. Milyen tanáccsal szolgálhat a magyar válogatott tagjainak a sorsdöntő ütközet előtt?
– Vitathatatlan, a magyar futball újabb kori történetének egyik legfontosabb mérkőzése lesz ez, és ezzel maximálisan tisztában vannak a labdarúgók is. Nem kell nekem semmit mondanom, maguktól is tudják, hogy mi a meccs tétje – s ennek megfelelően játszanak majd.
