Roland boldog és nem gondolkodik a távozáson.

Roland Lamah

Huszonhét éves vagyok, játszottam már Franciaországban, Spanyolországban és az angol bajnokságban is, nekem most az a legfontosabb, hogy élvezzem a futballt, márpedig a Fradiban játszva így érzek. A futball nehéz terep, nekem most mindennél többet ér a játék öröme, úgyhogy nincs napirenden a távozásom.

Miért ne fejlődhetnék itt? Ráadásul nagy esély előtt áll a magyar futball, ha történetesen kijutna az Európa-bajnokságra, annak sok külföldi labdarúgónál üzenete lenne, hogy nem lehet rossz arrafelé a futball, ha a válogatott EB-résztvevő. Még jobb játékosokat szerződtethetnének az NBI klubjai. Tudom, mindenki a topligákba vágyik, de én most boldog vagyok a Fradiban.

A Bajnokok Ligája? A futballban minden lehetséges. Jó játékosaink vannak, hosszú a kispad, miért ne lehetne a csoportkör a célunk? Csodás lenne, de elég lesz a nyáron ezen agyalni, most még amúgy sem erre gondolunk, korántsem nyertük még meg ugyanis a bajnokságot. Egyelőre tehát az lebeg a szemünk előtt, hogy megszerezzük az aranyérmet.

Nekem olyan a mentalitásom, hogy minden meccset meg akarok nyerni, lököm magam előre, minden egyes mérkőzést úgy fogok fel, minta döntő volna. A csapaton is ezt látom, mert tényleg az éltet bennünket, hogy bajnokságot nyerjünk. Hogy ehhez képest a második félidők nem mindig sikerülnek úgy, mint az elsők? Tény, többször előfordult, hogy kevesebbet adtunk a biztos előny tudatában, pedig tényleg próbáljuk tartani a szintet. Ugyanakkor legbelül azt is tudjuk, a legfontosabb a három pont begyűjtése, mert az visz közelebb a célunkhoz. Persze elismerem, az is feladatunk, hogy kilencvenpercesre nyújtsuk a jó teljesítményt.

NS