A Rosenborg idős támadója szerint semmi extrát nem kell nyújtaniuk ahhoz, hogy kijussanak az EB-re.

Morten Pedersen

Egy terület van, ahol a magyar válogatott biztosan jobban áll, mint a norvégok: a FIFA-világranglistán. A szövetségi kapitány feladata a józanság és az ellenfél tisztelete.

Azért jegyezzük meg, az ilyen listák nem mindig felelnek meg az igazságnak a nemzetközi labdarúgásban. Az edzői stáb előtt ott a lehetőség arra, amiért közel 21 hónapja dolgozik, amióta Olaszország és Horvátország mögött megcélozta a csoport harmadik helyét. Most megkaptuk az esélyt, hogy befejezzük a munkát.

Ezért voltunk boldogok, amikor a pótselejtező sorsolásán a magyar válogatott jutott nekünk, és nem a svédek, az ukránok vagy a bosnyákok. Ezért maradt higgadt – és unalmas – a stáb. Olyan ellenfelet kaptunk, amilyenről korábban álmodtunk. Mi a horvátok és az olaszok mögött 19 pontot szerezve végeztünk a harmadik helyen, míg a magyar csapat 16 egységéből tizenkettőt Feröer és Finnország ellen gyűjtött be, így lett harmadik Észak-Írország és Románia mögött. A különbség nem kicsi, hanem jelentős.

Hogy őszinte legyek, mindenki Magyarországot szerette volna megkapni a pótselejtezőben, és mi kaptuk meg. Optimisták lehetünk, hiszen az az igazság, hogy Bernd Storck együttese a csoportkör végén óriási mentális csapást szenvedett el, fél lábbal tulajdonképpen már Franciaországban érezhette magát, de a végén minden rosszul alakult. Ezzel szemben az olaszok elleni zakó nekünk semmit sem jelentett. Az a vereség csupán szálka az ujjunkban. Ezt tudják a magyarok, s tudjuk mi is.

Semmi extrát sem kell tennünk a két mérkőzésen ahhoz, hogy továbbjussunk, egyszerűen annak a gárdának kell lennünk, amely idegenben legyőzte Bulgáriát, és amely otthon nyert a horvátok ellen, valamint nagyon igyekezett Olaszországot meglepni a záró fordulóban. Magyarországon kissé görcsösek, és valami pluszt próbálnak adni azzal, hogy bajnoki fordulót halasztanak el, mi viszont csak önmagunk vagyunk, ennyi.

Hazai pályán fegyelmezettnek kell maradnunk és szervezetten játszanunk, nem szabad gólt kapni. Ha ez sikerül, úgy gondolom, jönni fog a találat is, amelyre szükségünk van. Az egy nulla bőven benne van. Ha ezzel az eredménnyel megyünk Budapestre, az remek lenne.

Ebben kell hinnünk, elsősorban azért is, mert idén hét mérkőzésen csak kétszer találtak be ellenünk, másodsorban pedig minden alkalommal mi szereztünk először gólt, még Rómában is – igaz, aztán kikaptunk. Én azt mondom, hatvan százalék esélyünk van a továbbjutásra.

NSO