A volt szövetségi kapitány értékelte a Vasas elleni kiütéses győzelmet.
Glázer Róbert
Nagyszerű mérkőzés volt, de ezt is vártam. A mai meccs is bebizonyította, csak úgy, mint az előző fordulók, hogy a Ferencvárosnak nincs ellenfele Magyarországon. A Fradi szokásos összeállításában, szerkezetében játszott: a négy védő előtt Nagy Ádám, négy középpályás és elöl Böde. A középpályát máris említeném: Sesták nem tartotta a bal oldali pozíciót, Ramíreznek sok lehetősége volt felfutni, de a négy középpályás és Nagy Ádám is rendkívül sokat mozgott az első félidőben, sokat dolgoztak, nemzetközi szintű produktum volt. Sok elmozgással, elfutásokkal. Ramírez gólt is rúgott, illetve rúgatott két gólt, remek teljesítmény volt. A másik oldalon Dilaver talán azért nem tud annyiszor felfutni, mert Varga tartja a pozícióját, ritkábban szokott elfutni, de azért itt is lehetett látni, hogy Dilaver is többször fellépett – igazi nemzetközi szintű futball volt. Egyre gyorsabban, egyre határozottabban, egyre keményebben játssza ezt a Fradi. Bízom benne, hogy minél több magyar csapat követi majd ezt.
A Vasas érdekes, négy-négy-kettes összeállításban játszott: jobb oldalon Könyves, bal oldalon Remili játszott szélsőszerű éket, így próbáltak befelé menni. A tizenötödik perc környékén volt egy kis labdatartása a Vasasnak, de ezen kívül mondhatni momentuma sem volt. A második félidőre kettőt cserélt a Vasas. Grúz átkerült a bal oldalra, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Az első félidőben is mackósan mozgott, Ramírezék rendre megverték, és Varga is rendre lefutotta. Könyves is hátrébb került, míg Remili is kicsit visszább jött a középpályára, de egy húsz perc elteltével visszaálltak a négy-négy-kettes játékrendre. A második félidő elején nagyon agresszívan kezdett a Vasas, letámadta az FTC-t és gólt is rúgott. Ezt öt-hat percig játszotta, aztán visszaállt, amit nem értettem, hogy miért tett. Ha folytatja a letámadást, érdekesebb lehetett volna a mérkőzés, innen azonban a Ferencváros fokozatosan átvette az irányítást, további gólokat is rúghatott volna, és bár azt a gyors játékot, amit az első félidőben játszott, nem közelítette meg, így sem volt egy súlycsoportban a két együttes.
Mindenképpen el kell mondani a mérkőzésről, hogy a Ferencvárosnak két szöglet kivételével minden pontrúgása életveszélyes volt. A végén Leandro kapufát rúgott, de előtte is a szögletek, a szabadrúgások mind-mind veszélyesen jöttek a kapu elé. Mintha meglenne komponálva a játékuk: mindenkinek megvan a pozíciója; sokmozgásos örömfocit láttunk a Fraditól, élvezetes mérkőzés volt. A Vasasnak csak periódusai voltak, de hangsúlyoznám, Magyarországon most szerintem senki sem tudja megfogni a Ferencvárost, amely teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset még úgy is, hogy a második félidő elején egy tíz-tizenöt percre visszavett.
