A nálunk és Diósgyőrben is igen népszerű Csöpit kérdezték a régi emlékekről és a mai esélyekről is.

Dzurják József

Szép emlék, hogy az NBI-ben éppen a Fradi ellen mutatkozhattam be. Micsoda ajándék volt az nekem! Ugyanis ’84 március 3-án, egy nappal a 23. születésnapom után fogadta a DVTK a Ferencvárost. Télen szereltem le a katonaságtól, a Honvéd Szabó Lajos SE-ből pedig Diósgyőrbe kerültem, és gyerekkori kedvencem, a Fradi ellen léptem először pályára.

Volt egy helyzetem, el is lőttem a labdát Zsiborás Gábor mellett, de a labda a gólvonal előtt megállt a pocsolyában… Persze a bemutatkozás így is feledhetetlen, Rab Tiborral és Haáz Ferenccel ma is gyakran beszélünk róla, hogy milyen keményen őriztek… Feri ma a Fradi technikai vezetője, aznap kaptam tőle egy szeretetcsomagot, majdnem leszakadt a lábam tőle.

A meccs után Ikladra mentem haza, és a ferencvárosiak felajánlották, hogy nyugodtan menjek velük, majd ott kitesznek. Akkor még nem gondoltam volna, hogy két év múlva többször is felszállhatok a Fradi-buszra. Pedig a Honvéd vezetői azt mondták, vagy Kispestre igazolok, vagy elintézik, hogy sehova se menjek… Ragaszkodtam a Fradihoz, gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy ’86-ban magamra húzhattam a zöld-fehér mezt.

A Diósgyőr hazai pályán mindig erősebb. A játékosállomány minősége a Fradi mellett szól, nagyon egységes most Thomas Doll csapata és idegenben is esélyesnek számít.

NS