A bajnokságot Ádi szerint is csak mi veszthetjük el.

– Kezdjük a legaktuálisabb kérdéssel! Mit szól ahhoz, hogy Bernd Storck a pótselejtező előtt átalakította a stábot?
– Örömmel, elégedetten dolgoztam együtt azokkal is, akik most távoztak. Ám biztos vagyok benne, hogy Bernd Storck új segítői is tökéletesen végzik majd a dolgukat.

– Korát meghazudtoló bölcsesség, hadd próbáljam meg mégis zavarba hozni. Ha már a kapitány változtatásra szánta el magát, s láthatóan a honfitársaiban bízik, nem lett volna logikusabb Thomas Dollt felkérni segítőnek?
– Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. A nemzetközi elitben nincs példa arra, hogy valaki egyszerre lenne szövetségi kapitány és vezetőedző, Dárdai Pálnak is választania kellett. Azt gondolom, Thomas Doll most százszázalékosan a Fradira koncentrál.

– Norvégiát milyen ellenfélnek tartja az Eb-pótselejtezőben?
– Lehet, hogy most viszont fiatalos bátorsággal felelek, de én egyik lehetséges ellenfelünktől sem tartottam. Megilletődve egyszerűen nem szabad kimenni a pályára.

– Mennyi esélyt ad a magyar válogatottnak a továbbjutásra?
– Szinte ugyanazt mondhatom. Én csak úgy tudok gondolkozni, hogy mi jutunk ki az Eb-re. Idegenben a döntetlennel is beérném, fontos lenne, hogy legalább egy gólt szerezzünk, s akkor a visszavágón kiharcolhatjuk a továbbjutást.

– Azzal nem akarom terhelni, hogy a Fradi bajnoknak tekinthető-e már. Ám talán ennél is érdekesebb kérdés: mennyire szolgálja a nemzetközi porondra készülő csapat fejlődését, hogy már ősszel valós nyomás nélkül játssza a mérkőzéseit?
– Valóban tetemes az előnyünk. Számomra ez annak a visszaigazolása, hogy jó a munka, amit végzünk. Abban is van igazság, hogy ezt a bajnokságot már csak mi ronthatjuk el. A harmadik etapra kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a mérkőzéseinknek nem lesz tétjük, de a nemzetközi, remélhetőleg Bajnokok Ligája-szereplés lehetősége éppen elég motivációt jelent.

– A válogatott előtt álló pótselejtezőről, valamint a BL-ről beszélgetünk, nem feledve, hogy májusban még a Ferencváros U21-es csapatában játszott. Hogyan éli meg, hogy néhány hónap leforgása alatt önnel fordult a legnagyobbat a világ a magyar labdarúgásban?
– Mindenkit megnyugtathatok, nem fenyeget az a veszély, hogy elszállnék. Sőt a jelenlegi helyzetemmel sem vagyok maradéktalanul elégedett. Szeretnék stabil helyet a Fradiban és a válogatottban is, továbbá, miért tagadnám, a nyugati nagy csapatok figyelmét is felhívnám magamra.

– Azaz idővel visszatérne oda, ahol már járt. Kevesen tudják önről, hogy fiatal kora ellenére világlátott ember, hiszen két éven át Spanyolországban, illetve Portugáliában nevelkedett egy akadémián. Mit csinálnak ott másként, netán jobban?
– Talán a mentalitás terén a leglényegesebb a különbség. Ott sohasem lógásra, szórakozásra csábítottuk egymást, hanem még több munkára.

– Azért nyugtasson meg, húszévesen ön is képes lazítani?
– Természetesen, de sohasem a futball rovására. A magam részéről én nem tudok beletörődni abba, hogy Magyarországról indulva miért ne lehetne komoly karriert befutni.

– Miben kell ennek érdekében a legtöbbet fejlődnie?
– Szinte mindenben, de létfontosságú, hogy megerősödjek. Jelenleg hatvan­nyolc kiló vagyok, hetvenkettőig jó lenne eljutni. A párharcok megnyerésében rengeteget jelentene ez a négy kiló.

(magyaridok.hu)