Ádám Telkiben nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

Bevallom, amikor először meghívott Bernd Storck kapitány, eléggé izgultam. Most, hogy már másodszor vagyok a keretben, sokkal nyugodtabb vagyok. Nem tartom magam veteránnak, de sokkal könnyebbnek érzem a telki hétköznapokat. Annak ellenére hamar elfogadtak a társak, hogy az egyik legfiatalabb vagyok a csapatban. Hat hónappal ezelőtt még a Fradi U-21-es csapatában játszottam, most pedig itt ülhetek a válogatott sajtótájékoztatóján. Nem mindennapi érzés.

Az északír meccsen nagy drukk volt bennem, mindenáron meg akartam felelni a társaimnak, a stábnak és természetesen magamnak is. Visszagondolva örülök, hogy jól sikerült a találkozó, jól szálltam be csereként, utóbb olyan visszajelzéseket kaptam a családomtól, barátaimtól, hogy nincs miért szégyenkeznem. Csak az az utolsó percben kapott gól ne lett volna!

Egyáltalán nem bánom, hogy végül a nagypálya mellett döntöttem, egy percig sem gondolkodtam el azon, hogy a futsalnál maradjak-e. Sok a barátom, ismerősom a futsalban, szorítottam nekik, hogy jussanak ki az EB-re és természetesen a meccs után gratuláltam is nekik. De most mi is óriási lehetőség előtt állunk, ahhoz, hogy az álmunk valóra váljon, csütörtökön le kell győznünk Feröert.

(ns)