Szakértés reggelire.
Bognár György
A forduló egyik (szakmai) meglepetése volt, hogy Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője a jól bevált négyvédős játékrendszer helyett három hátvéddel próbálta megoldani a védekezést. A szakember a mérkőzés után azt mondta, hogy ez nem kísérletezés volt, hanem kényszerhelyzet miatt váltott szerkezetet, de azért sem marasztalhatná el senki, ha szándékos próbálkozás lett volna.
A Fradi négyvédős játéka egészen kiemelkedő, a jobb oldalon Emír Dilaver, a bal oldalon Cristian Ramírez nemcsak a védőfeladatokat látja el tökéletesen, hanem a labdakihozatalban is nagyon jó, ezzel mindketten jelentős támogatást adnak a csapat támadójátékának, sokszor kerülnek az ellenfél védelme mögé, és az alapvonal közeléből kiválóan adnak be. Labdabiztosak, technikai képzettségük olyan szinten van, hogy középpályásként is megállnák a helyüket. Nekik köszönhetően a Fradi védelme itthon egyik riválisáéhoz sem hasonlítható, egyetlen olyan csapat sincs, ahol mindkét oldalon ilyen szintű védő játszik. Idehaza ez mindenképpen előrelépés – bár sokszor ágálok a légiósok ellen, ebből is látszik, hogy a jók ellen soha – ez a fajta aktivitás az európai élcsapatoknál már hosszú évek óta alapkövetelmény. Örülök, hogy végre itthon is látni.
Visszatérve Thomas Doll újítási szándékára: véleményem szerint teljesen érthető, hogy olykor kísérletezik, ebben az esetben megtapasztalhatta, hogy Roland Lamahnak más erényei vannak, de ezt a feladatot nem tudta megoldani. Én mégis díjazom a német edző próbálkozását, látszik, hogy forog az agya, jól tette, hogy most próbálta ki, mert az élet hozhat olyan helyzetet – kiállítás, sérülés -, amikor rákényszerül a változtatásra.
NS
