A doktor úr továbbra is állatklinikát üzemeltet hazájában, valamint belefogott a haltenyésztésbe is.

Beszélhetünk magyarul?
De még mennyire! Végre gyakorolhatom valakivel.

Hol tanulta meg ilyen jól a nyelvünket?
Nem a focipályán… Hét évig éltem az Önök országában, ennyi idő alatt azért meg lehet tanulni, nem? Mindig is szorgalmas voltam, könyveket bújtam, de az újságokból is rengeteget tanultam. Reggelente edzés előtt lementem a sarokra, megvettem a sportlapot, és egy kávé mellett olvasgattam. Eleinte alig értettem belőle valamit, aztán az évek előrehaladtával egyre több minden ragadt rám. Ha rólam írtak, kis túlzással az első betűtől az utolsóig megtanultam a cikket. Egyébként izgalmas karrier volt az enyém, egy menedzsernek köszönhetően az akkor másodosztályú Tiszakécskéhez kerültem, majd óriási meglepetésre egy évre rá átigazolt a Fradi.

Mit szól hozzá, hogy volt csapata, a Fradi hét meccs után pontveszteség nélkül az első?
Gratulálok! Annak idején mi is lehettünk volna bajnokok, micsoda játékosok voltak abban a csapatban! Telek Manci, Lisztes Krisztián, a megboldogult Simon Tibor, Igor Nicsenko, Dragóner Attila, Lipcsei Péter, Vincze Ottó. Nem rossz névsor, ugye?

Meziane Touati ezért játszott kevesebbet?
Nem volt könnyű bekerülni a csapatba, de más is volt ott… Két évet töltöttem a Ferencvárosban, összesen huszonkét tétmérkőzést játszottam, ebből tíz volt bajnoki. Engem Novák Dezső vitt az Üllői útra, csakhogy ő három mérkőzés után távozott a kispadról. Varga Zoltán jött a helyére, onnantól pedig nagy problémák voltak az öltözőben. Három klikk alakult ki, nekem külföldiként csapódnom kellett valahova. Miután Simon Tibi és Limperger Zsolt az edzések után is rengeteget segített, leginkább velük lógtam, pechemre Varga Zoltán nem csípte őket, így engem sem.

Ki volt a király abban a csapatban? Tudna választani ennyi remek futballista közül?
Nem kérdés, Lipcsei Peti. Hihetetlen jó futballista volt. Pedig akkoriban nem is volt teljesen egészséges, sérüléssel érkezett vissza a Fradiba, mégis Ő volt a legjobb. Nem sokkal maradt le mögötte Vincze Ottó, de Miriuta Laci is remekül bánt a labdával.

Sosem vonzotta az edzősködés? Apró kis algériai srácokat tanítani?
Ha akarnék, sem lenne rá időm. Odahaza állatorvosi klinikát működtetünk a feleségemmel, két szép kislányunk van, mellette Budapestről állatgyógyszerek importálásával foglalkozom, és akkor még itt vannak a gyerekek, akikkel olykor eljárunk edzőtáborba, szóval nem unatkozom. A futballt már évekkel ezelőtt abbahagytam, néha elmegyek futni, vagy odahaza egy-egy öregfiúk meccsre beszállok, de annak mindig az a vége, hogy húsz perc után megsérülök. Van rajtam néhány kiló plusz, így azért nehezebb száguldozni. Nem panaszkodom, élvezem az életet, azt is, hogy most itt lehetek Magyarországon, és a Fradiról beszélgethetünk.

Szándékosan visel zöld-fehér szerelést?
Fel sem tűnt… Nem volt direkt, bár ha jobban belegondolok, a zöld-fehér Algéria színe is. Szóval valószínűleg tudat alatt kaptam ezt magamra az interjú előtt. Egyébként Algéria az igazi otthonom, de itt, Magyarországon is otthon érzem magamat. Szerencsére odahaza nálunk, sok afrikai országgal ellentétben, rendezett a politikai helyzet, gazdag ország a miénk, északon kifejezetten jól élnek az emberek. Az állatorvosi egyetem elvégzése után én is megtaláltam a számításaimat.

Igaz, hogy édesvízi halakat is tenyészt? A Sivatag közepén?
Igen, én vittem az első harcsákat Algériába, és amikor az otthoniak meglátták, hogy milyen bajuszos halakat akarok tenyészteni, csak nevettek. Aztán megnyitottuk az első keltetőnket, azóta a szürkeharcsa mellett busákat is nevelünk. A szarvasi halkutató intézettel van együttműködésem, egy halszakértő iskolát is elvégeztem, úgyhogy nem csupán műértő vagyok. Algériában délen, a tengertől messze tenyésztjük őket, a sivatagban alig esznek halat az emberek, gondoltam megszerettetem velük is. Bejött… Azok után, hogy algériai srácként a Ferencvárosban futballoztam, tudom, lehetetlen nem létezik.

Nemzeti Sport