A legendás 2-esre emlékezünk a mai napon.

„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért, és akkor a vereség is meg van bocsátva.”

Életrajz: Tempó Fradi!

A visszaemlékezések sorát Rakonczai Imre kezdte, aki hét év különbséggel egy napon született Simon Tiborral. A népszerű zenész labdarúgóként előbb „Simi” játékosa, majd jó barátja lett.

– Nagyon hiányzik Simi és ez nem csak az ilyenkor kötelező klisé a részemről, hiszen rengeteg közös élmény köt össze vele. Kezdve azzal, hogy egy napon születtünk, csak én hét évvel később, szeptember 1-jén leszek 43 éves. Gyakran együtt ünnepeltük a szülinapunkat. Fiatal voltam, amikor megismerkedtünk, amikor Tibi a Fradi nagycsapatában játszott, akkor én a junioroknál szerepeltem. Az igazi barátságunk azonban akkor kezdődött, amikor a BVSC-nél az edzőm lett. Rengeteg közös emlékem van róla és kicsit sem túlzás, hogy a mai napig velem, velünk van, ugyanis baráti társaságban szinte minden alkalommal “Simizünk”, ami azt jelenti, hogy rendszeresen felemlegetjük szállóigévé vált mondásait, vagy a gesztusait. Már 13 éve, hogy meghalt, pedig ma is itt kéne lennie közöttünk. Néha az élet kegyetlen és megmagyarázhatatlan dolgokat produkál. Megosztó személyiség volt, hiszen, ha bepöccent, akkor kemény tudott lenni, nem is kicsit. Ugyanakkor viszont egy rendkívül jó szívű ember, aki szívesen segített másokon. Jó értelemben vett csibész volt Simi, aki ha a helyzet úgy kívánta, tudott komoly lenni, de az elsők között volt, ha csibészkedni kellett. Meggyőződésem, hogy sokra vitte volna aktív játékos pályafutása után is. Szerintem már ő lenne a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya…. Nem tudok róla érzelmek nélkül beszélni, most is elöntenek az emlékek. Rettenetesen hiányzik!

Simon Tibor játékáról szinte mindenkinek van egy-egy emléke, de vajon mit tud elmondani a legendáról az, aki a pályán együtt harcolt „Simivel”? Telek András feladata pályafutása zömében az volt, hogy megóvja a Ferencváros kapuját a góltól. Számára nagy segítséget jelentett, hogy Simon Tibor személyében egy igazi fanatikus védőtársa volt.

– Tibi nagyon színes egyéniség volt: üzletember, focista, edző egyszerre, egy személyben. Már játékos pályafutása alatt éttermet üzemeltetet, ahol a betérő fradistákat nagy szeretettel szolgálta ki. Emlékszem mikor a mérkőzések után mi is gyakran nála töltöttük az estét, örömmel vont be a vendégekkel egy kis közös mérkőzés-elemzésbe. Játékosként is már határozott véleménye volt az aktuális ellenfelekről, egyértelmű volt, hogy pályafutása végén az edzői szakmát is kipróbálja. Mivel a pályán közvetlenül mellette játszottam, így gyakran az aktuális mérkőzések előtt elmagyarázta, mikor és hova helyezkedjünk, hogy a leghatékonyabban védekezhessünk. Nagy harcos, stratéga, erős karakterként lehet jellemezni, akinél ugyan voltak képzettebb játékosok, de mindenki elfogadta tanácsait, meglátásait. A Fradi iránti alázata nem csak a szurkolók, de csapattársai előtt is példaképpé tette. Nem véletlenül lett a szurkolók egyik legnagyobb kedvence, már játékosként is legendává vált. Nagy kár, hogy már nem lehet közöttünk.

Simon Tibor már a ferencvárosi szurkolók kedvence volt, amikor az ifjú titán, Lisztes Krisztián belépett az első csapat öltözőjében. A későbbi klasszis futballista olyan tanácsot kapott az egykori 2-estől, amit a mai napig nem felejtett el…

– A legelső emlékem Simiről abból az időből való, amikor még ifistaként Nyilasi Tibiék rám parancsoltak, hogy meg kell erősödnöm, ezért sűrűn lejártam a Koko Gym-be, ahol mindig ott volt Simon Tibi és Keller Józsi is. Ők már akkoriban is extra munkát végeztek az edzéseken kívül is. 1993-ban mutatkoztam be az NB I-ben, a Csepel ellen. 3-0-ra megnyertük a meccset, én 2-0-nál álltam be, nagyjából 15 perc volt hátra. Majdnem teltház volt, nagy taps fogadott, miközben Simi odajött hozzám és azt mondta: gyerünk kicsi, csak csináld, amit tudsz és minden rendben lesz. Ez nagyon jólesett, és ahogy látszik, a mai napig emlékszem erre az esetre. Akkoriban is remek volt a csapategység, ami – többek között – neki volt köszönhető. Rendszeresen az volt a menetrend, hogy minden meccs után összegyűltünk Simi sörözőjében, ahova már persze mindenki vitte magával a feleségét, kedvesét. Ettünk, ittunk, megbeszéltük a meccset és nagyon jókat nevettünk. Az a hihetetlen mentalitás, ami őt jellemezte nem csak a közönséget, hanem a játékostársakat is magával ragadta. Persze, hogy volt olyan meccs, amikor bármit csináltunk, nem úgy ment a játék, ahogy akartuk. Ilyen előfordul bármelyik sportolóval, de olyan Simi alatt elő sem fordulhatott, hogy valaki lazsált volna, vagy ne küzdött volna az utolsó leheletéig, mert akkor Simi lekiabálta volna a fejét a helyéről. Hihetetlen, hogy már 13 éve nincs közöttünk. Az nem kifejezés, hogy hiányzik, de nem csak nekem, hanem szerintem mindenkinek, aki ismerte, szerette. Nagyon tehetséges edző volt, meggyőződésem, hogy ha élne, már lett volna a Fradi edzője.

Az 1995-ben Bajnokok Ligája főtáblára jutott csapat minden tagját BL-hősként emlegetik a szurkolók. A történelmi sikert Nyilas Elek Simon Tibor csapattársaként élte meg, és egy életre magába szívta azt a mentalitást, ami miatt az egykori társ a szurkolók kedvencévé tudott válni.

– Simi nem véletlenül lett példakép Ferencvárosban. Nem volt született tehetség, de az a fajta munkamorál, alázat és eltökéltség, amit nem csak magától, de minden csapattársától megkövetelt, rendre meghozta a gyümölcsét. Mondják, hogy manapság egészen más a futballisták mentalitása, aminek azért sem kéne így lennie, mert régebben is az olyan vezéregyéniségek szerepe határozta meg a hozzáállást, mint Simon Tiboré. Nagyon örülök, hogy Simi karaktere követendő példa lett a Ferencvárosnál, hiszen pont az ő általa képviselt stílus az, ami valóban útmutató példaként állt és állhat a fiatalok előtt. Remélem, sokáig őrzik még emlékét és a jövőben is marad ő a minta.

Fradi.hu