Szlovák támadónk elárulta, hogy mi volt a legfőbb érv a Fradi mellett számára.

Hogyan kerültél a Ferencvároshoz?

– Abban biztos voltam, hogy a Bochumtól távozom, hiszen nem találtuk meg a megfelelő hangot az edzőmmel. Azután jött a Ferencváros megkeresése. Több szempontot is mérlegelnem kellett. Az egyből sokat jelentett, hogy egy olyan városba igazolhatnék, amely alig 300 km-re van az otthonomtól. Tudtam arról is, hogy a Fradi egy nagy klub, amelyben a bajnoki címért játszhatok, igazából ez volt a döntő. Sokkal nagyobb motiváció van abban, ha valahol aranyat szerezhetsz, mint például bentmaradni valahol vagy megkapaszkodni a középmezőnyben. Fontos különbség számomra az is, hogy most az első osztályban játszhatok, ráadásul bajnoki címért, nem a másodosztályban, mint a Bochumnál.

Mi volt az első reakciód, amikor megkerestek?

– A kupadöntőben láttam először a csapatot, személyesen eljöttem megnézni a Videoton elleni meccset. Akkor is kiderült számomra, hogy egy nagy klub szeretne leigazolni, amelynek van egy gyönyörű a stadionja és gazdag a múltja. A várost mindenképpen kiemelném, Budapest nagyon gyönyörű. Eddig csak akkor jártam itt, amikor Törökországba utaztam a reptérről, még a Bursaspor játékosaként, bővebben nem volt akkoriban lehetőségem körbenézni, de most már ennyi idő alatt is kiderült számomra, hogy milyen szép helyre kerültem.

Thomas Dollal ismertétek esetleg egymást korábban?

– Nem, vele itt beszéltünk először. Viszont Ralf Zumdickkal ismertük egymást, hiszen volt időszak, amikor Törökországban játszottam, ők pedig ott dolgoztak edzőként, és akkor beszélgettünk egymással. Természetesen, ismertem Doll nevét, hiszen egy kiváló futballistáról van szó, aki aztán edzőként is elkezdett dolgozni az európai futballban. Kellemesen meglepődtem, hogy milyen nagyszerű ember, aki nagyon jól viszonyul a játékosaihoz, és van egy jó szerkezete, amit a csapattal játszat. Nekem picit nehezebb dolgom volt, mert volt egy sérülésem, csak később tudtam formába lendülni. De minden egyes héttel jobb állapotban vagyok, a jó formát csak meccsterheléssel lehet behozni, és mivel ebből egyre többet kapok, ezért nem látom akadályát annak, hogy még jobban menjen a játék.

Leginkább center vagy, ahol viszont Böde Dániel most remek formában van. Hol lesz így helyed a csapatban?

– A konkurencia a támadóknál valóban nagyon jelentős. Danival egyszerű amúgy játszani, hiszen csak el kell neki juttatni valahogy a labdát, a többit ő megoldja… A legjobban egyébként én is középen érzem magam, hiszen szeretek minél többet találkozni a labdával, akkor érzem igazán jól magam, ha én alakíthatom a játékot. Viszont amit eddig láttam a bajnokságból, az alapján azt szűrtem le, hogy ellenünk minden ellenfél nagyon defenzív, középen alig van terület, így bizonyos szempontból a szélen jobban is boldogulhatok. Debrecenben már adódtak területek, ami feküdt nekem. Dilaverrel – aki mögöttem játszott – gyorsan egy hullámhosszra kerültünk, de Hajnallal is jó együtt lenni a pályán, mert ő mindig játszani akarja a focit, próbál mindig váratlant húzni. Van minőség a csapatban. Ez azért fontos, mert próbálunk közönségnek tetsző futballt játszani, és ez eddig érzésem szerint sikerül.

A remek bajnoki szereplést beárnyékolja a Zeljeznicar elleni kiesés, hiszen a Ferencvárostól mindenki továbbjutást várt idehaza.

– Csalódott vagyok a kiesés miatt én is. Tudom, a fociban nincs ha, de azt érzem, hogy ha most játszanánk, szerintem továbbjutnánk. Akkor viszont nem sikerült, nem voltunk talán annyira játékban, nehéz megmondani, hogy miért alakult így. Máig nem értem, hogy a hazai meccsen hogyan tudtunk hátrányba kerülni. Jobbak voltunk, helyzeteink voltak, ők pedig a ráadásban az első lövésükkel előnybe kerültek. A visszavágóra sem tudtunk igazán felpörögni, talán az atmoszféra is megfogta a csapatot, de nem ezen múlott, az inkább döntőnek bizonyult, hogy a bosnyákok megint az első akciójukból gólt lőttek. Kár lenne tagadni, hogy a boszniai volt a leggyengébb teljesítményünk idén. De nem nézhetünk folyton hátra, inkább arra kell összepontosítani, hogy minél tovább maradjunk 100%-osak a bajnokságban.

Egy Bundesliga II-es csapattól érkeztél az FTC-be. Szerinted a magyar listavezető mire lenne képes Németországban?

– Nehéz kiemelni egy csapatot és képzeletben behelyettesíteni máshová. Viszont ha összevetem a jelenlegi klubomat a Bochummal, én most több minőséget érzek a Ferencvárosban, a korábbi klubom pedig most első a másodosztályban, úgyhogy szerintem a Bundesliga-szereplésre sem lenne esélytelen a Ferencváros.

A magyar és a szlovák futball között miben látsz különbséget?

– A ligákat összehasonlítani sajnos nem tudom, hiszen 8 éve elhagytam a szlovák bajnokságot, nem vagyok naprakész. A válogatott az teljesen más tészta, mint a bajnokság. Úgy látom, hogy mindkét országnak vannak minőségi játékosai, akik külföldön is játszanak.
Érdekes dolog ez, hiszen a szlovák válogatott például az előző sorozatban végig szenvedett, Luxemburgban sem tudtunk nyerni, most meg a spanyolokat is megvertük odahaza. Pontokban mi jobban állunk, de szerintem a magyarok is jó helyzetben vannak, de hozniuk kell a meccseket.

Mekkora motiváció, hogy mivel a szlovák válogatott szinte már kint van az Európa-bajnokságon, tulajdonképpen azért is küzdhetsz a következő időszakban, hogy Te is ott legyél egy Eb-n?

– Ez engem különösen motivál. A térdsérülésem miatt legutóbb nem játszhattam, de most ismét számítanak rám, ennek nagyon örülök, mert azt mutatja, hogy számítanak rám. Eddig fantasztikus eredményeink voltak, most jön a két legnagyobb rivális, ha a spanyolok és az ukránok ellen legalább egyszer nyerünk, kint vagyunk az Eb-n. 2010-ben ott voltunk a vébén, most ott lehetnénk egy Eb-n is, ezzel egy újabb álmom valósulna meg a futball terén. Idén egyszerre kettőt is szeretnék ezekből megvalósítani, hiszen bajnoki címet is szeretnék ünnepelni ebben a szezonban.

forrás: csakfoci.hu