A szülés után visszatérő átlövőnket kérdezték.

Hiányzott a kézilabda?
Jaj, a játék meg az egész közeg nagyon. A futás ellenben nem hiányzott annyira, márpedig most abból van sok.

Eléggé ki is pirult az edzés végére.
Belepusztultam valójában, de sebaj, ez most ilyen időszak. Úgyis vissza kell nyernem a formámat, mert azért van rajtam még vagy két kiló.

Ne legyen ilyen szigorú magával: annyi plusz sincs önön, amennyi ránk, földi halandókra egy jobban sikerült hétvége alatt felugrik, ön meg mégiscsak anyuka lett időközben.
Köszönöm, az valóban jelent valamit, hogy még az edzőnk, Elek Gábor is megdicsért. Nyáron sokat edzettem, főleg futottam, hogy aztán most bírjam a tempót valamennyire, de ettől még megérzem a több mint egyéves kihagyást. Viszont óvatosnak kell még lennem, mondták is, hogy jobb, ha vigyázok, mert ha egyből úgy vetem bele magam a munkába, mint régen, akkor egy pillanat alatt jöhet egy húzódás, szakadás, ilyesmi. Az egy dolog, hogy mozogtam az utóbbi időben, de a futás csak egyenletes mozgás, nem pedig amiről a kézilabda szól, a sprintek, az irányváltások, a kitámasztások meg hasonlók. A többiről meg ne is beszéljünk: egyelőre a félpályáig sem tudok eldobni…

Mikor volt labda a kezében legutóbb?
Szezon végén – méghozzá az eggyel korábbi szezonén… Illetve várjon csak, hathónapos terhesen, a családnál, Szlovákiában még lementem egy edzésre, mert már hiányzott, és a háromnegyedét végig is csináltam, természetesen nagyon óvatosan. De azóta ez az első alkalom – itt volt az ideje.

Mikorra tervezi a konkrét visszatérést?
Ó, én a lehető leghamarabb játszanék. Az első fordulóban már biztosan, ha rajtam múlik, illetve előtte lesznek ugye felkészülési meccsek is – csak aztán találjam el a kaput…

Ahogy emlékszem, korábban nem volt gondja ezzel.
Majd meglátjuk… Kicsit azért kíváncsi vagyok, hogy a műtött jobb vállam például hogy működik majd. Amikor abbahagytam a játékot, teljesen rendben volt, de azon kívül, hogy gumiszalag segítségével erősítettem, ahogy az orvosok tanácsolták, nem terheltem azóta. Elvileg rendben van. Az mindenesetre biztos, hogy nagyon jó lesz ismét pályán lenni, és itt játszani a Fradi-csarnokban.

Aztán hazamenni fürdetni meg altatni…
Az a legcsodálatosabb dolog a világon! És Hanna nagyon mosolygós baba, csak az idegenektől tart egy kicsit az elején, de aztán már nevet mindenre és mindenkire.

Mennyire jó alvó? Sokat kell fent lenni vele?
Most, hogy éppen költöztünk, még kicsit szoknia kell az új környezetet, de amúgy abszolút nem sírós, kizárólag enni kel fel éjjel. De hát olyankor is elég, ha rám mosolyog, és én már el is felejtem, hogy éjszaka van és esetleg fáradtabb vagyok.

Jól érzékelem, hogy kicsit azért megváltoztatta az anyaság?
Látszik? Tényleg ezerszer nyugodtabb vagyok. Régen sokszor morogva estem be az edzésre reggel, álmos voltam, nyűgös, hol jobb kedvű, hol rosszabb. Most meg az a természetes, hogy felkelek, eljövök edzeni, és jól érzem magam, nem idegeskedem, ha nem jön össze valami vagy épp rám kiabálnak – miért tenném, hiszen vár a kisbabám? És jót tett az is, hogy egy évre kiszakadtam az addigi taposómalomból, hogy reggeli, edzés, ebéd, edzés, vacsora, alvás – és semmi más. A terhesség alatt volt időm ügyeket intézni, emberekkel találkozni, egy kicsit magamnak beosztani az időmet, és ez már rám fért.

Ellenben most megint sűrű lesz a programja.
Igen, ügyesen össze kell majd egyeztetni mindent, főleg mert nem sokára Szabiék is elkezdik az edzéseket a Tatabányával. Egyelőre biztosan kevesebbet is fogok tréningezni, de most még úgysem baj, ha vigyázok magamra – később meg majd úgyis kialakul az életünk rendje. Hanna már egész jól eljátszogat egyedül, le tudja kötni magát, amíg én edzek és valaki más vigyáz rá, szóval mindent meg fogunk tudni oldani. A terhesség előtt kicsit belefáradtam már a monoton körforgásba, de épp azért is terveztük mostanra a gyerekvállalást Szabival, hogy aztán így, feltöltődve térhessek vissza.

Elek Gábor
Az biztos, hogy Zácsik Szani nem fog egyik pillanatról a másikra százszázalékos állapotba kerülni, de ezt nem is várja tőle senki – az viszont máris látszik, hogy nagyon akar. A mozgásán és az erőnlétén is látszik a több mint egy év kihagyás, de őt ismerve ez elég hamar meg fog változni. Azt lehetetlen megjósolni, mikorra lesz a régi, de hogy a szükséges munkát bele fogja tenni annak érdekében, hogy mihamarabb utolérje magát, az egészen biztos.

Bálint Mátyás – Nemzeti Sport