A BL-csapat támadójával beszélgettek a Nemzeti Sport szombati különszámában.

Első fogás: csevapcsicsa

Pola-pola. Jó kifejezés, meg­jegyezhető. Nálunk így mond­ják: fele-fele. Sokféleképpen érthető. Fele lepény, fele a jó kis borjúhúsból gyúrt csevap­csicsa, ajvárral, hagymával, sopszkasalátával. Ízlik, ugye? Egy kedves barátom régóta mondogatta: Zoran, csinál­junk együtt valamit! Igazi, hamisítatlan szerb, bosnyák ízeket, ahogy annak idején a mi nagyszüleink sütöttek-főz­tek. Éveken át mondtam neki: Péter – Hajdú Péter, de nem a tévés -, én még focizom, most edzősködöm, most ezért nem jó, most azért. Aztán rájöttem, hogy… Miért is ne?! Péter a kereskedéshez, a beruházás­hoz, a vállalkozás sikeressé tételéhez ért, kezdjük el, po­la-pola, fele-fele, én abban segítek, hogy autentikus le­gyen. Hazamentem Szerbiá­ba, átmentem Banja Lukára, és kerestem vérbeli szakem­bereket. Nem egyedül jöttem vissza. Jött velem hentes, pék és grillmester. Megnyitottunk. Péter, az üzletember mondta nekem: Zorán, türelem, majd lesz te­rasz, ha kész a Klauzál téri vásárcsarnok a szomszédunk­ban, jönnek a vendégek. Most azt mondta: várakozáson felül indultunk, kiderült, hogy pén­tek-szombaton az eredetileg tervezett zárórát este tizenegyről ki kell tolni hajnali kettőig, itt vagyunk a belvárosi bulinegyed közepén, jönnek a fiatalok éjjel, és éhesek. Az egyik nap megmutattam a helyet néhány külföldi barátom­nak. Nagyban beszélgetünk, bejön valaki, néz nagyon. Odajön, zavarhat? Tessék, mi­ben segíthetek? Mondja, hogy ő Nagy János, óriási fradista, és a legjobb csapata akkor volt a klubnak, amikor én is ott játszottam, rajongott értünk, megszoríthatja a kezem? A barátok csak pislogtak: Zo­ran, húsz éve volt a BL, létezik ilyen? Srácok, mondtam, ez a Fradi, itt ilyesmi gyakran elő­fordul. A Bajnokok Ligája, igen. Le­het azt elfelejteni? A háborús helyzetben én is útnak indul­tam, Kecskemétre kerültem, aztán a Videotonhoz, majd a Fradihoz. Ott volt már Go­ran Kopunovics, de Lipcsei Péter éppen elment Portóba, senki sem tudta, mi lesz, és már mentünk is az Anderlechthez. Igen, aki megismer, a brüsszeli meccset hozza szóba… Lisztes Krisztián is megkóstolta a csevapcsicsát – látja, jó kis társaság volt az, azért vihette olyan sokra, mert ma is barátok vagyunk, Szűcs Misivel jött, megnézték a Pola-polát. Krisztián tizenkilenc volt, de már igazi klasszis: be­indultam, elém tette, onnan már nem volt nehéz… A visszavágó annál inkább, akkor már érezték a belgák, hogy baj­ban vannak, jöttek, támadtak, de akkor már kihúztuk: beju­tottunk a BL-be. Adhatok még egy kis ajvárt?

Második fogás: szerb lepény

Péter MTK-szurkoló, volt egy kis péksége ott, ahol régen laktam, mindennap betér­tünk, megismerkedtünk, be­szélgettünk, barátok lettünk. Ó mondta nekem: Zoran, én nem tudom, mitől jó a szerb konyha, de minden olyan legyen, mint nálatok! Oké, mondtam, akkor az elekt­romos sütőt felejtsd el, csak fatüzelés jöhet szóba, akkor lesz igazi az íz. Először egy öt­ven tonnás kemence épült – az nem is fért be ide, Kőbányán készül a lepény, de megvan a technológia, speciális nejlon­nal letakarva friss marad, nem szárad ki. Azért jött velem Boban, a pék, mert Ő tudja, ho­gyan kell ezt csinálni. A húst már itt sütjük, az a grillmester dolga, háromféle tiszta borjú­hús összekeverve, úgy ízesítve, ahogy mi szeretjük. És ahogy, mondhatom, a vendégek is szeretik. Ezzel a lepénnyel… Nézze csak meg, déltől jönnek az emberek. Úgy, mint húsz éve a stadi­onba? Ne vicceljen, jó lenne! Nem tudtunk az utcára kimen­ni, megállítottak, aláírást kértek mindenfelé. Szerettek minket, és látja, máig nem felejtették el azt a csapatot. Győztünk Zü­richben, de senki sem tudta, hogy azért is van jókedvünk, mert mindig történik valami. Simon Tibi, szegény, jön be az öltözőbe egy pár rettenetesen sáros gumicsizmával. Minek az neked? Vannak itt vidékiek, nem kell nekik, nevetett. Odatette Nyilas Elek helyére, Elek jön be, ez meg mi? Nem én vagyok itt a legnagyobb pa­raszt! Dőltünk a nevetéstől. A minap egy társaság­ban voltunk, mondom, Elek az öltözőben alakított nagyot, arra nem emlékszem, a pályán csi­nált-e valaha valamit. Micsoda csapatunk volt! De látja, nem raktam ki mezeket, zászlókat, nem akarunk sportkocsmát. Csak egy csendes helyet, ahol nagyon jókat lehet enni. Jött az Ajax, a BL címvédő, meg a Real Madrid. Ismerőseim hívo­gattak, az egyik sportcsatorna ismétli azokat a meccseket. De nem néztem meg, a fiam igen, ő mondta, apa, nem voltál olyan rossz… Miért nem néztem meg? Nem tudom. Szép volt, jó volt, de régen volt, dolgozni kell, hogy holnap is jó legyen. A kajmakot feltétlenül kóstolja meg! Három hétig érlelt tej föléből készül, kicsit olyan, mint a vaj – mégis más. Isteni!

Üdítőital: egy korty Cockta

A hentes, Danko is kulcsfigura: ellenőrzi a minőséget, tudja, ho­gyan kell összegyúrni a húst, mi kell hozzá, hogy mindig ugyan­olyan legyen az íz. Ez azért is fontos, mert már kerestek Miskolcról, Győrből, hogy csinál­juk meg ott is. Lehet, de akkor, ugyanígy nézzen ki a hely, s ami még fontosabb; ugyanaz az ízvi­lág, ugyanaz a minőség legyen. De ez még odébb van. Előbb lássuk, ez a hely sikeres lesz-e hosszú távon. Danko is, Boban is megsérült a háborúban, ke­mény srácok, értik a szakmát, s ez a lényeg. A fociban is ezt figyeltem: hosszabb távon mi vezethet si­kerre? Mintha a magyarok min­dent azonnal akarnának, pedig látják, ez nem így megy. Ahogy a Debrecen elkezdte a saját rendszerét kiépíteni, éveken át hasonló szisztémában futballo­zott, rend volt, sorozatban jöttek a bajnoki címek. Most a Fradi is formálódik, de az igazi sikerhez sok idő kell. Örülök, hogy egyre több régi fradista van a Népligetben a gyerekek mellett. Jártam a Feyenoordnál, láttam több edzést az ifiknél. Egy gyakor­lat: négy támadó (egy irányító, két szélső és az ék) és két belső védő egymás ellen. A két szélső mellett a vonal mentén egy-egy edző, bent a középső középpá­lyás mellett is, a kapu mellett egy, aki a védőket instruálja, a másik a centert. Mindegyik ko­rábbi holland válogatott, volt Feyenoord-játékos – és a saját posztjuk tudományát adják át. Megy a támadás, hallom, min­denki mondja: erre indulj, ide zárj, mi a teendő… Találkoztam Keller Józsival, mondom, te ezen az edzésen és mindegyik mási­kon is a balhátvédekkel foglal­koznál. Játszottál ott egymillió meccset, ki mondja el a Fradi korosztályos csapataiban a balhátvédnek hova helyezkedjen, hogy előzze meg a csatárt, mikor menjen a támadással, mikor ne, mikor vigye befelé a labdát, mi­kor rúgja ki a nézőtérre, ha nem te? A Feyenoordnál, de otthon, Szerbiában is ez a feladatod, s ebből meg is lehet élni! Ehhez te értesz a legjobban, csak ezt csináld! Tököli Attila Pakson pályaedző, rendben. Ha rajtam múlik kap havonta szép fize­tést, irány a Fradi-ifi, az összes csatárt figyelni és megmutatni nekik, hogyan mikor kell a védők között elindulni – abban ő volt a legjobb, ezt egyetemen kellene oktatnia! Jó a Paks is persze, de most van pénz, én idehoznám, és csinálja – csak ezt! Van erre törekvés. Ahogy tudom, Lisztes Krisztián most megy dolgozni a Fradi-ifikhez, feladta ezért az NB II-es vezetőedzői állást, és egyéni képzéssel foglalkozik. Örültem, amikor ezt hallottam, a mai futballban mindenhol így csinálják. Na, túl sokat beszélek, iszom egy Cocktát – nem kólát! Cseresznyés-vaníliás üdítő, ne­künk ez volt gyerekkorunk itala, mint nektek a Traubi. Ez is finom nagyon! Volt az a szerb-magyar meccs az U20-as vébén, néztem, per­sze, nyerhetett volna mindkét csapat. Véletlen, hogy a szer­bek győztek? Amit mondtam az előbb: ismerek szerb élcsapato­kat, régi társaim edzősködnek náluk. Eladnak egy játékost, aki foglalkozott vele, a régi edzői, mind részesülnek az árból, a tulajdonos nem az egészet teszi zsebre, tízmillió euróból néhány edzőnek jut két-háromszázezer: te dolgoztál a gyerekkel, bevált, eladtuk, itt a részed! Mit csinál az ifiedző? Mint az őrült, keresi a tehetséget tovább, ha megtalál­ja, képezi, neveli, hátha később eladják, és megint leesik kétszáz­ezer euró jutalom. Ez így műkö­dik. Tizenhét évesen már az első csapatban játszanak, sőt a világ­bajnok szerb U20-as válogatott szélső középpályása, Andrija Zsivkovics a Partizan, a kapus Predrag Rajkovics a Zvezda csa­patkapitánya, jóformán gyerekként. Jön a menedzser Angliából, és nagyon elcsodálkozik: ő a csé­ká, ilyen fiatalon? Igen, mondják neki, jó játékos, és már most fel­néznek rá a társak – már növelik az árát, pörgetik a marketinget. Palacsinta jöhet?

Desszert: eurokrémes palacsinta

Eurokrémes, ezt ismeri? Nálunk már a nyolcvanas évek elején ezt ette mindenki. Szerb csokikrém, kóstolja meg! Az edzősködéssel is megpróbáIkoztam, komolyan vettem, mint mindent, amit elkezdtem, de ha nem működik a kémia, jobb nem erőltetni. Én is futballista voltam, tudom, mit éreznek itt srácok: jó kocsi, okos­telefon, csinos lány melletted, és szép az élet. Mondtam nekik, olvastátok a statisztikát? Az NFL, az NBA sztárjainak hetven szá­zaléka tönkremegy a karrierje vége után két évvel – pedig száz és százmilliókkal keresnek töb­bet, mint ti. Miért? Mert amikor van pénz, luxusban élnek, és a megszokott életszínvonalból engedni nem könnyű. Csakhogy egyszer már nem jön a bevétel ­és nincs az a sok pénz, amely ne tudna elfolyni. Megértik? Előre gondolkodnak? Ha szavam len­ne, az edzői stábban lenne pénz­ügyi tanácsadó, aki elmeséli, érdemes félretenni, nem mindig lesz ennyi a prémium, ha megsé­rülsz, miből fizeted a BMW törlesztőrészletét? Gondolkozz elő­re, forgasd meg a pénzed, ha van annyi! Húszévesen én is örültem volna ilyen jó tanácsnak. És lá­tom, mi mennyit ér: a húgom elvégezte az egyetemet, iskolá­ban tanít gyerekeket százezer nettóért… Álljunk már meg! Mil­liókat kaphatsz a fociért? Szuper, de tedd félre a felét! Pola-pola, a fele is elég lehet. Talán ez a kis ét­terem üzenet a srácoknak: igen, ott voltam a BL-ben, ünnepelt a Fradi-tábor, bajnok lehettem, de egyszer vége a focinak, és az élet nem áll meg, nem könnyű kita­lálni, mihez kezdj később. Ne­kem szerenesém volt, hogy Péterrel elindultunk ezen az úton. Van egy lány, akit nagyon sze­retek, most Szabadkán él, nem látjuk egymást mindennap, de boldog vagyok. A család mellett most a futball és ez a kis étterem érdekel. Fele-fele. Pola-pola…

Somogyi Zsolt – Hosszabbítás / Nemzeti Sport