A fradisták Gyurikája ma ünnepli születésnapját, Isten éltesse! A hivatalos oldal készített vele interjút.

– Engedje meg, hogy gratuláljunk a 80. születésnapjához. Rengeteg élményt élt át, ennek ellenére hogy érzi, elröppent az elmúlt nyolc évtized?
– Igen, viszonylag hamar elmúlt. A sok olimpia, a rengeteg sportesemény nagyon gyorsan követték egymást. A sportpályafutásom az átlagosnál sokkal hosszabbra nyúlt, ami később több nehézséget is okozódott, de erről most ne beszéljünk.

– Melyik időszakra emlékszik a legszívesebben?
– Természetesen azokra az esztendőkre, amikor a legfiatalabb voltam (nevet – a szerk. megjegyzése). Például amikor 17 esztendősen Helsinkiben olimpiát nyertünk, vagy a melbourne-i ötkarikás játékokra, ahol szintén aranyérmesek lettünk. Fiatalok voltunk és rengetegszer győztünk. Ráadásul olyan sporttársaimmal lehettem sikeres, amilyen klasszisok azóta sem születtek.

– A legszebb emlékei mind a sporthoz kötődnek?
– Igen, hiszen szinte mindig sportoltam. Nem számoltam, de Puskás Öcsivel közösen talán miénk a leghosszabb sportpályafutás. Egy karrier általában 10-15 évig tart, a miénk legalább 25 esztendőig.

– Korábban többször is viccelődött azzal, hogy bár Ön is szerette a futballt, a labdarúgást meghagyta Öcsinek. Hadd legyen abban ő a legjobb.
– Persze, állandóan ugrattuk egymást. Puskásnál jobb voltam fociban, Hofinál jobban mondtam a vicceket, Bodrogi Gyulánál pedig jobban énekeltem, de ezeket mind meghagytam nekik. Én csak ilyen nagyszívű vagyok (megint nevet – a szerk.).

– Hogyan emlékszik a Hofi Gézával és Puskás Öcsivel való barátságára?
– Hofi 35 évig volt a legjobb barátom. Én beszéltem rá, hogy jöjjön fel Debrecenből. Kivittem Melbourne-be egy hónapra, az ottani magyarok könyörögtek érte, öt-hat ezres teltházzal mentek az előadásai. Öcsi, Hofi és én – együtt Ausztráliában… Ők ketten állandóan zrikálták egymást. Az ember nem érezhette rosszul magát, amikor velük volt.

– Az állandó jó kedély amúgy is legendásan Önhöz tartozik.
– Valószínűleg ezért is tudtam eddig életben maradni. Nem engedtem a humorból. Nagyon tisztelem és szeretem a drámákat, de nálam Hofi, vagy Mr. Bean van a rangsor elején. Az élet általában olyan szomorú, pláne manapság, én viszont ezt sosem szerettem. A jókedv, a hülyéskedés az én pályám, és ennyi idősen már nem bújok ki ez alól.

– Játékosként és edzőként is nyert olimpiát. Hogyan lehet a kettőt összehasonlítani?
– Edzőként nehezebb volt. Gyarmati Dezsővel sikerült feljutnunk a legmagasabb szintre, hál’ Istennek az is egy igazi aranykorszak volt. Nyertünk olimpiát, világbajnokságot is. Szerencse nélkül persze egyik sem sikerülhetett volna.

– Van, aki követte a hagyományokat a családjában, és vízilabdázó lett?
– A fiam, a lányom és a három unokám is sportolnak, de csak hobbi szinten. A lányunokáim az atlétikától az úszásig minden sportot szívesen kipróbálnak.

– Korábbi interjúnkban említette, hogy a futball is rendkívül közel állt Önhöz.
– Olyannyira szerettem focizni, hogy két évig játszottam is a Fradi kölyökcsapatában. Sőt, a György nevet az FTC akkori legjobb labdarúgója, Sárosi György után kaptam. Ezek után nem volt kérdés, hogy Fradista leszek-e.

– Futballszenvedélye miatt külön érdekes, hogy születésnapja mellett a mai a labdarúgó-csapat VVK-sikerének 50. évfordulója is.
– Gyönyörű siker volt az a mérkőzés. De nemcsak ezt a két eseményt ünnepeljük, hiszen ma van az olimpia napja is. Schmidt Pál mondta: 120 esztendeje azért határoztak az olimpiai eszme újjászületéséről, mert tudták, hogy egyszer lesz egy Kárpáti György nevű ember, aki ezen a napon születik. Én hiszek is ebben, legalábbis jólesik elhinni.

– Számolgatja a rekordokat, egyáltalán tudja, hogy mióta is Fradista?
– Nemrég ünnepeltük, hogy 70 esztendeje vagyok a Fradi tagja. Ha minden igaz, én vagyok a legrégebbi tag, ráadásul minden idők legeredményesebbje is. Annyi ilyen “minden idők…” rekorddal kapcsolatban említenek mostanában.

– Még egy ilyen rekord, hogy Ön az, aki minden idők legfiatalabb magyar vízilabdázójaként nyert olimpiát.
– Igaz, de senki sem lenne nálam boldogabb, ha jövőre ezt a rekordomat végre megdöntené valaki. Persze ez egyáltalán nem lesz könnyű. Mindig vannak nagy ellenfeleink, a szerbek, a horvátok, a montenegróiak, az olaszok… Attól félek, hogy vannak, akik még erősebbek egy kicsivel a mieinknél. Nagyon nehéz lesz a magyarok dolga, de nyerni mindig lehet.

– Vízilabdásként és Fradistaként is rengeteg tapasztalata van. Mit mondana a mai fiataloknak?
– Akinek van tehetsége a sporthoz, az legyen nagyon, nagyon szorgalmas. Csak dolgozzon, és várja, hogy a szerencse megtalálja őt.

Fradi.hu