A Tempó Fradi remek összeállítását idézve emlékezünk az ötven évvel ezelőtti diadalra. Mint ismert, egy meccsen dőlt el a mérkőzés, miután mi lemondtuk a hazai pályán játszott odavágóról: így azonban 120 percnyi döntetlen után mindkét csapat győzhetett volna, s bizony mindkét kapus remekül védett a Stadio Communaléban.

Egész a 74. percig nem sikerült egy támadásbefejezés sem,  a győztes gól körülményeiről Albert Flórián így emlékezett:

„Novák Dezső felém ívelte a labdát, de miközben felugrottam fejelni, az olasz középhátvéd nagyot lökött rajtam. A földön fekve visszanéztem a svájci játékvezetőre és tizenegyest követeltem, ám a bíró csodálkozva válaszolt, hogy mit akar, gól volt! Amíg én büntetőt reklamáltam, Fenyvesi Máté mögöttem befejelte a labdát. Egész pályafutásomat tekintve ez az egyetlen elmaradt tizenegyes, amely után köszönetet mondtam a játékvezetőnek, hogy nem adta meg…″

fenyvesi_grafValószínűleg a gólszerző, dr. Fenyvesi Máté sem bánkódott a meg nem adott büntető miatt, hiszen a góljával örökre beírta magát a Ferencváros történelmébe… ahol azért e gólja nélkül is helyet követelt magának. A labdarúgás kedvelői és szakemberei egyaránt úgy ismerték és ismerik, mint az önuralom, a kitartás, a lelkiismeretesség megtestesítőjét, aki, miközben megtartotta a helyét a labdarúgás élvonalában, a „dr.” két kis betűjét is “odaverekedte” a neve elé. A hallatlan munkabírású balszélső az elmúlt évek során mind a csapatban, mind a válogatottban jobbára taktikai feladatokat oldott meg: zavarta az ellenfél csatárait, és hozta fel a labdát. Volt olyan időszaka is, amikor már kiöregedéséről beszéltek de ő mindenkire rácáfolt. Egyre jobban színesedett a játéka technikailag s ezzel egyidejűleg helyzetfelismerő képessége nagyszerűen megnőtt, gólerős csatár lett belőle. A kritikus pillanatokban működtek a legjobban a reflexei, akkor rúgta, vagy fejelte a góljait. Róla mondta Mészáros József, hogy ő az, aki képes akár százszor is gyakorolni egy rúgásfajtát vagy egy cselt, hogy agyában és izomzatában rögzítse a helyes mozdulatot.

… ismét egy fejes. Gól! Gól! Fenyvesi Máté … (ide kattintva meghallgatható a rádiós közvetítés részlete)

20050623-19650623-vvk-matraiA siker egyik titka éppen az előbbi mondatban rejlik. Nem csak a játékosoknak az alázatában, hanem abban is, ahogy a mester ismerte a csapat gerincét alkotó játékosok erősségeit, de a gyengeségeit is.

Géczi: az idegmunkája a legfokozatosabb, és bár néha kapkod és bizonytalan, de nagy odaadással edz, szerény, formálható egyénisége igen nagy biztatás a jövőre. Novák: vitathatatlanul az egyik legjobb felkészültségű magyar hátvéd, elsőrangú rúgótechnika, kitűnő tempóérzék, szabadrúgásai, büntetői mérkőzéseket döntenek el, igazi játékosegyéniség, de mellette egy kissé makacs és néha túlzottan magabiztos. Mátrai: a döntő idején ért pályafutása csúcsára, legfőbb erénye atlétikus képessége, nála az egyetlen gyenge pont az, ha “zárlatos”, akkor képes kisiklani. Orosz: nagyszerű fejelőképesség, a pálya egészét átfogó látókör, kitűnő labdaérzék és kiváló rugótechnika mellett néha teljesen feleslegesen vesztette el az idegei fölött az uralmat. Varga: sokáig úgy “csúfolták” a társak, hogy a “kis-Dodó”, mindent tud a labdával, talán senki sem lát nála jobban a pályán, ötven-hatvan méteres passzai mértani pontosságúak, cselei kiismerhetetlenek, ilyenkor úgy fut be a labda és Zoli közé az ellenfél, mint vajba a kés, mégis néha “visszaél” a tehetségével és túl sokat dajkálja a labdát. Albert: ösztönös tehetség, a magyar labdarúgás legkiválóbb középcsatára, kivételes cselező képessége, remek fejjátékkal párosult, amit egy senkihez sem hasonlítható játékstílussal fűszerezett.

Rajtuk kívül természetesen a többiek is fontos láncszemei voltak a csapatnak. Horváth László, Vilezsál Oszkár, Rákosi Gyula, Karába János, Juhász István is sokat hozzátett a csapat sikeréhez, és nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akik a torinói döntőben nem léptek ugyan a pályára, de aktív részesei voltak a Ferencváros 1965-s menetelésének: Dalnoki Jenő, Fenyvesi II. József, Perecsi Tibor, Aczél László, Rátkai László.

vvk1965

A korabeli Nemzeti Sport így idézi a fantasztikus diadalt, s annak korabeli olasz megitélését:

(Torino, június 24.) Elhangzott a mérkőzés végét jelző sípszó. A Ferencváros játékosai összeölelkeztek a pálya közepén:
— Bravó, Ungheresi!

Tapsolt a torinói közönség, ünnepelte az idei VVK-győztest! Az idegent… Nagy szó ez itt, Olaszországban!…

Sir Stanley Rous, a FIFA és a VVK-bizottság elnöke intett, sorakozzanak fel a játékosok az asztal előtt. Átadják a kupát, újabb ünneplés, Mátrai Sanyi magasra emeli a kupát. A nézők a helyükön maradnak, tapsolnak, éljeneznek.

Felejthetetlen mérkőzést hozott ez az éjszakai találkozó! A magyarok játéka meghódította az olasz közönséget…)

A Ferencváros küldetése teljes sikerrel járt, elismerést, megbecsülést szerzett nemcsak saját magának, hanem a megújhodó magyar futballnak is.

EZT ELISMERTÉK AZ OLASZ LAPOK IS

A STAMPA így ír: „A Juventus technikában nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal. A végén kiütközött a fáradtság a Juventus csapatán.”

IL GIORNO: „A zöld-fehérek által diktált iramot a Juventus nem bírta átvenni. A 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a mérkőzésen! A Ferencváros kétközépcsatáros játékának köszönheti győzelmét. Nehezen »emésztette« meg a közönség a vereséget, a 0—1 -et részben annak tulajdonította, hogy Sivori nem volt a csapatban.”

UNITA: „Nagyszerű fegyvertény volt a Ferencváros győzelme…”
Combin szerint szerencsések a magyarok, hogy olyan játékosuk volt, mint Fenyvesi.

H. Herrera edző is elismerte, hogy megérdemelten győzött a magyar csapat. Dicsérte a két csatárt, Albertet és Vargát, továbbá a közvetlen védelmet.

Mészáros József: „Forró légkörű mérkőzést vívtunk. A fiúk lelkesen, odaadóan küzdöttek, átérezték, hogy nemcsak a Ferencvárost, hanem az egész magyar labdarúgást képviselik, végtelenül örülök a sikernek, azt hiszem, győzelmünk jogosságát senki sem vitathatja.”

További számtalan érdekességet a Tempó Fradi remek összeállításában találtok, tessék elolvasni!