Egy portugál középpályás és egy szlovák támadó – olvasóink értesülése szerint.

Stanislav Sestak (32)

A szlovák válogatott támadó Eperjesen nevelkedett, majd a pozsonyi Slovan és a Zsolna színeben szerepelt a szlovák első osztályban, innen igazolt át a VfL Bochumhoz, ahol három szezont húzott le a Bundesligában. Innen Törökországba költözött, előbb kölcsönben, majd végleg az Ankaragücü játékosa lett, ahonnan aztán gyorsan a Bursasporhoz került. Ez volt az utolsó török csapata, 2014-ben ugyanis visszatért a VfL Bochumhoz, immáron a Bundesliga 2-be.

Teljesítménye a bajnokságokban:
Bundesliga 1.: 86 meccs – 28 gól – 15 gólpassz
Török 1. osztály: 103 meccs – 22 gól – 15 gólpassz
Bundesliga 2.: 27 meccs – 9 gól – 7 gólpassz

Teljesítménye válogatottként: 53 meccs – 13 gól – 2 gólpassz. Pályára lépett 2010-ben a világbajnokságon.

2015 április végén sérülést szenvedett. A fradisták számára akaratlanul is felrémlik egy korábbi szlovák válogatott játékosunk emléke, Jancula Tibor is nagy reményekkel érkezett Csank János csapatába, szinte azonnal góllal mutatkozott be, majd azzal a lendülettel el is tűnt, mindössze kilenc alkalommal húzta fel a Fradi mezét a Slovantól érkezett csatár.

Fábio Espinho (29)

Vagy eredeti nevén Fabio Ricardo Gomes Fonsecat. A portugál középpályás Espinhoban született, valószínűleg innen ered művészneve is. Az FC Portó utánpótlásában nevelkedett, a felnőtt csapatig nem jutott el, csak a „B” gárdáig, velük a harmadosztályban szerepelt. Innen igazolt át szülőhelye csapatába, ahol szintén a harmadik vonalban futballozott, majd innen került 2009-ben a Leixõeshez. Egy lépcsőfokot így sikerült átugornia, kihagyta a második vonalt, és először léphetett pályára az első osztályban.

Amit sikerült korábban kihagynia, azt nem kerülte el, csapata a szezon végén kiesett a másodosztályba. Fabio a bajnokságban 21 alkalommal került be a keretbe (30 meccs alatt), 6 alkalommal volt kezdő, 7 alkalommal pedig csereként lépett pályára, összesen 602 perc lehetőséget kapott, gólt, gólpasszt nem jegyeztek fel a neve mellé.

Még egy szezont lehúzott a Leixões játékosaként majd 2011 nyarán átigazolt a Moreirenséhez, ahol nyolc góllal segítette feljutáshoz új csapatát, így a következő évadban ismét a legmagasabb portugál osztályban szerepelhetett. Ezúttal már meghatározó játékosként, 30 mérkőzésből 22 alkalommal volt ott a keretben – januártól márciusig egyhuzamban 8 „hiányzása” volt, valószínűleg sérülés miatt – és mindannyiszor kezdőként lépett pályára, összesen 1779 percet játszott, 2 gól és 6 gólpassz került a statisztikájába. Csapata kiesett a bajnokságból, nem követte őket, ekkor igazolt át az új bolgár „csodacsapathoz”, a Ludogeretshez.

Új állomáshelyén kétszer volt bolgár bajnok, szerepelt az Európa Ligában (legjobb tizenhatig jutottak el) és a Bajnokok Ligája csoportkörében is. A két szezon alatt 95 mérkőzésen lépett pályára, 7 gólt szerzett és 10 gólpasszt adott, ami nem tűnik túl soknak, de a statisztikák szerint főleg mélységi irányítóként számítottak rá Bulgáriában.