Régi-új vízilabda centerünkkel készített nagyinterjút a Hosszabbítás.
Fantasztikus évet tudhatsz magad mögött a Szolnokkal. Veretlenül lettetek bajnokok. Felmerült bennetek akár csak egyszer is, hogy más forgatókönyve is lehet az OSC elleni döntőnek?
Mindig lehet más forgatókönyv, bármi közbe jöhet, de úgy mentünk neki a döntőnek, hogy három meccsből szeretnénk letudni, és lehetőleg meg is nyerjük azokat. Ez azért is fontos volt, hogy tudjunk készülni a Bajnokok Ligájára, a Final Sixre. De utólag azt gondolom, lehet jobb lett volna ha játszunk még egy-két meccset az OSC-vel, mert így viszonylag nagy volt a szünet a két esemény között, ami úgy látszik, kizökkentett minket.
Ha már a Bajnokok Ligájáról is beszéltél, a barcelonai hatos döntő első napja jelentette számotokra a végállomást. A címvédő Barceloneta ellen ötméteresekkel kaptatok ki. Hogy éltétek meg ezt a vereséget?
Rosszul éltük meg, mindenki jobbra számított és a csapat is többre volt predesztinálva, mint hogy a Final Six utolsó helyezettje legyen. Bár hozzá kell tenni, ha valaki azt mondja év elején, hogy bajnokságot és kupát nyerünk, valamint bejutunk a Final Sixbe, azt elfogadtuk volna. De evés közben jön meg az étvágy, és szerintem ennél többre lettünk volna képesek.
Mi nem működött?
Azt gondolom, hogy védekezésben rendben voltunk, támadásban viszont elég enerváltak voltunk. Nem voltunk elég agresszívek, a Barceloneta pedig ránk erőltette a saját játékát, amire nem tudtunk lépni. Ha meg is nyerjük a büntetőpárbajt, akkor is azt mondtam volna, hogy szerencsével nyertünk. De nem így történt, az a csapat nyert amelyik többet tett érte. Jobban meccsben kellett volna lennünk a katalánok ellen, amihez segített volna, ha nem csak három meccses az itthoni döntő.
Pár nappal a BL után olvashattuk a hírt, hogy Benedek Tibor nem számít rád a válogatottban nyári felkészülés alatt. Hogyan fogadtad a hírt?
Tiborral már korábban, március-április környékén beszélgettem arról, hogy mik az esélyeim nyáron a keretben. Már akkor sem voltak a legjobbak, egész évben nem voltam meghívva az edzésekre. Ez nem azt jelenti, hogy Tibor elfelejtett engem. Még van idő az olimpiáig, és most inkább fiatalabb játékosokat próbál ki. Fel voltam készülve erre valamennyire, de jól fejeztem be a bajnokságot, és úgy gondoltam, hogy ott a helyem a válogatottban. Így is mentem ki Barcelonába, hogy bizonyítsak még egyet, de nem sikerült. Keveset is játszottam, nem is voltam lendületben. Végül Tibor Barcelonában közölte, hogy nem leszek benne a keretben. Tudomásul vettem, és jövőre újult erővel megpróbálom.
Ehhez a kulcs a ferencvárosi jó szerepelés?
Azt majd meglátjuk. Úgy gondolom igen, de ez semmit nem jelent. Az biztos, hogy többet fogok játszani, nagyobb felelősségem lesz, viszont papíron valamennyivel gyengébb csapatban, mint a Szolnok. Meglátjuk ez mit hoz ki belőlem, én nagyon bizakodó vagyok, teljesen tudatos volt a döntés. Maradhattam is volna Szolnokon ugyanennyi játékkal, de úgy sokkal kevesebb esélyem lenne visszakerülni a válogatottba.
A center poszt lesz a tied, ugye?
Igen, eddig jobb és bal oldalon is megfordultam, de a Ferencvárosnál le van fixálva, hogy a center poszton játszom.
Vannak kitűzött célok a csapattal?
A Fradi szeretné megtartani a 4. helyét a bajnokságban, illetve elindul a nemzetközi kupákban is. Nagyon jó lenne, ha mind a Magyar Kupában, mind nemzetközi színtéren eljutnánk a legjobb négyig, vagy akár egy szerencsés sorsolással döntőt játszhatnánk. Ezt a hármas terhelést kell bírni.
A Szolnok a világ egyik legjobb csapata, a válogatott alapemberei ott játszanak. Nem egyszerű állandó szerepet kapni. Adódtak ebből konfliktusok?
Egy szezon olyan hosszú, hogy nem telik el konfliktus, probléma vagy vita nélkül. Nekem is megvoltak az ilyen beszélgetéseim. Egy játékos mindig szeret kiállni a saját érdekei mellett, még ha ezzel egy kicsit a taktikával szembe is megy. Beszélgettem erről a vezetőedzővel, sokat fejlődött a helyzet ősz óta, de egy játékos mindig többet és többet akar. Harag soha nem volt, ezek konstruktív beszélgetések voltak, egy célért, hogy a Szolnok minél jobban teljesítsen.
A 2012-es szezon óta minden évben klubot váltottál. Mi volt ezeknek a váltásoknak oka? Nem okoz gondot az állandó átállás?
Főleg a páromnak volt nehéz az állandó költözködés és beilleszkedés, és egy idő után nehezen is ment, így később ez inkább kétlaki élet lett, mint sem átköltözés egyik helyről a másikra.
Visszatérve az első kérdésedre, volt olyan, hogy nem saját akaratból mentem el. Nem kirúgtak, csak nem voltak biztosítva a feltételek. Például a Honvéd nagy tartozást halmozott fel, és én azután mentem el. Ha Nápolyra (Posillipo – a szerk.) gondolok, onnan azért távoztam, mert válogatott akartam lenni, és úgy gondoltam, ahhoz Magyarországon kell játszanom. A Szeged esetében csökkentették a költségvetést, én meg olyan csapatban nem akartam játszani, mint amilyen tavaly a Szeged volt. Úgyhogy valóban nem vagyok a klubhűség mintaképe, de kössenek velem két vagy három éves szerződést, akkor máris klubhű leszek.
Tényleg itthon kell játszani ahhoz, hogy válogatott legyél?
Nem teljesen, de azt gondoltam, így többet vagyok szem előtt, ez pedig segíthet. Amikor Nápolyban játszottam, Benedek Tibor meghívott egy egyhetes felkészülésre a Volvo Kupára. Itthon szünetelt a bajnokság, de az olasz nem, és nem engedtek haza. Azt gondoltam, hogy nekem, aki nem stabil kerettag, azt a luxust, hogy nem megy haza, nem szabad megengednie. De megoldottam a problémát és szeptemberben hazaköltöztem, hogy itthon játsszak a következő idényben. Rengeteget tanultam Nápolyban, megismertem egy új kultúrát, közeget, megtanultam, hogy kell légiósként játszani és küzdeni, és ez mind benne van a mai napig a játéktudásomban.
A magyar vízilabda ott van az élmezőnyben, az okos, fineszes, pimasz játékunkkal a világ tetején állunk. Talán csak a szerbek azok, akik igazán nagy ellenfélnek számítanak, rájuk viszont az erős, technikás játék a jellemző. Legalábbis mi így tartjuk. De hogyan látják ezt a szerb játékosok ott a Szolnoknál?
Jó kérdés, őszintén megmondom, ilyenről nem beszélgettem velük. Valóban eltérő a két játék. Ők sokkal inkább erőből, fegyelemből játszanak, csapatilag erősek, mi meg ugye az egyéni kvalitások kidomborodásával tudunk egy-egy meccset eldönteni. De Benedek Tibor alatt nagyon látszik, hogy fel van építve a támadás és védekezés is, és csapatként funkcionál a válogatott.
Játszottál már komoly meccseket klubszinten is és a magyar válogatottal is. Mennyiben más ebben a két szituációban játszani, pláne egy döntőben?
Ha most konkrétan döntőről beszélünk, akkor az mindkét esetben egy fantasztikus dolog. A körülményeket tekintve annyi a különbség, hogy a válogatott meccsek nyitott, míg a klubmeccsek fedett medencében vannak.
Ha azt kérdezed melyik a nagyobb rang, erre mindig azt szoktam mondani, hogy a válogatott alapját a klubok adják, a klubok meg azért küzdenek, hogy minél több válogatottjuk legyen. A válogatott presztízse nagyobb, de meg kell becsülni minden egyes klubbal elért érmes helyezést is. Mindenesetre sokkal nehezebb válogatott szinten játszani, erősebb is a mezőny, de egy ország mögötted áll. Hatalmas presztízs ott játszani egy döntőt, de meg kell becsülni minden klubdöntőt is, mert ki tudja hány lesz belőle egy pályafutás alatt.
Voltak olyan napok az életedben, amikor úgy keltél fel, bármit megtennél, hogy ne kelljen edzésre menned?
Egy januári ködös reggelen, a szakadó esőben, igen, volt… (mosolyog) Egyébként nem. Nagyon szeretem amit csinálok, amiért fizetést kapok. Igaz, napi 5-6 órát edzünk, de jó a hangulat, örömmel megyek el az uszodába, tehát mindig megvannak azok a motivációk, amik ott tartanak.
Tényleg mindig?
Igen, mindig. Van olyan, hogy hullafáradt vagyok, és emiatt nehéz lemenni, de ha már lementél, és ott vagy, az jó.
Beszéljünk egy kicsit a medencén kívüli Tóth Mártonról.
Hol is kezdjem? Családcentrikus ember vagyok, öten vagyunk testvérek, a családunk nagyon összetartó, nagy értéke van ennek a mai világban.
Az első kerületben nőttem fel, Budapesten érettségiztem. Idegenforgalom-szálloda szakon alapképzést szereztem a Budapesti Gazdasági Főiskolán, majd a Szent István Egyetemen egy pénzügyi mesterképzést is elvégeztem, ami alatt Olaszországban is éltem. Ezután Szegedre költöztem, és mivel nagyon érdekelt a földbirtoklás, elvégeztem egy földművelői OKJ-s képzést, az aranykalászos gazda képzést. Ezzel párhuzamosan pedig egy vízilabdaedzői képesítést is szereztem. Mondhatni, hogy felkészültem a vízilabda utáni életre!
Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?
Régen sokat horgásztam, imádok biciklizni, nem egyszer volt olyan, amikor még a Vasasban játszottam, a Komjádi uszodában, hogy másnap gőzkieresztés céljából tekertem 70-80 km-t. Szolnokon és Szegeden is biciklivel közlekedtem. Mostanában új szenvedélynek élek, a főzésnek. Hallani manapság olyanokat, hogy a 21. század rocksztárja a séf, úgyhogy próbálok rocksztár lenni. (mosolyog)
És miket szeretsz főzni?
Mindent. Igazából az új dolgokat szeretem elkészíteni. De bármit szívesen megcsinálok, amit kóstolok, vagy interneten olvasok, recept alapján, saját ötletekkel kiegészítve. Persze csak ha van rá időm. Nem úgy van, hogy két edzés között lemegyek és bevásárolok, mert muszáj ma főznöm – ez inkább a szabadnapokon fér bele, de egyszerűbb dolgokat természetesen nap mint nap elkészítek.
Vannak terveid az említett edzői végzettségeddel?
Konkrét tervem nincs, most nem tudom magam elképzelni, mint edző. De ki tudja, mit hoz az élet. Az viszont biztos, hogy az a képzés, amit akkor csináltam, ma már nem elég, kell egy kiegészítő képzés is, de ha úgy adódik, elvégzem. Jelenleg nem gondolom, hogy a vízilabda után is vízilabdával fogok foglalkozni.
Nem egy helyen olvashattuk, hogy komolyan kötődsz a Fradihoz. Mit is takar ez pontosan?
Apukám már kiskoromban mesélt nekem és a bátyámnak teltházas Fradi meccsekről, a jégkorong és vízilabda meccsekről. A nővérem is a Fradiban focizott és gyeplabdázott, úgyhogy a család Fradi szimpatizáns, még a rokonok is – innen a kötődés. Az elmúlt években focimeccsekre is jártam, idén már bérletet is vettem a Fradi meccseire. Tehát mindenki tudja hol talál.
Akkor nem a vízilabda az egyedüli sport az életedben…
Nem, én minden sportágat szeretek. A kézilabdát imádom, a jégkorongozókért is nagyon szurkoltam a vb-n. A nemzetközi focit is szeretem. Magyar foci terén inkább csak a Fradi érdekel, és úgy gondolom szép, felfelé ívelő pályán van most a csapat.
Mindig egyértelmű volt, hogy vízilabdázó leszel?
Nem volt egyértelmű. Ez úgy történt, hogy kiskoromban rosszak voltunk a bátyámmal, és anyukánk levitt minket az uszodába, hogy ott vezessük le az energiánkat. De az annyira unalmas volt, hogy inkább vízilabdáztunk, aztán beszippantott a vízilabda közeg. Az úszás és a vízilabda közt volt a vacillálás, de az utóbbi mellett kötöttem ki.
Mik a terveid a nyárra így, hogy kimarad a válogatott?
Sok terv van, most úgy tervezzük Varga Zsolttal, az edzőmmel, hogy szakaszos lesz a nyár. Két és fél hetet pihenek, utána ugyanennyit edzem, aztán megint pihenés, majd edzés, amíg nem csatlakozom a felkészüléshez. De már közelítek ahhoz a korhoz, hogy nem jó, ha sokat kihagyok, mert még nehezebb visszarázódni. Céljaim vannak jövőre, fontos, hogy jövő ilyenkorra is éhes legyek a vízilabdára. Ehhez pedig elengedhetetlen a kikapcsolódás. De tervezek külföldi nyaralást, biciklitúrát is, de ez igazán csak most fog kialakulni.
Gondolsz Rio utánra is?
Az biztos, hogy az olimpiáig száz százalékig a vízilabdáé a főszerep. Utána is az lesz az első, de el kell kezdeni gondolkozni a jövőn, a családalapításról, olyan tervekről, amik párhuzamosan működhetnek a vízilabda mellett és biztosítanak egy megbízható jövedelemforrást. El kell kezdeni építeni, hogy mi lesz a vízilabda után, mert nem lehet majd hátradőlni és élni az életet, ez nem ilyen egyszerű…
