A szezont lezárva beszélgettünk a Ferencváros vezetőedzőjével.

A Honvéd legyőzése után a Harmadik félidőben nyilatkozott, ott hangzott el az elvégzett munkára vonatkozó 5%-os megállapítása, amely nem volt teljesen érthető a tolmácsolás miatt, mire vonatkozott ez pontosan?
– Arra, hogy mekkora az én részem a csapat teljesítményében. Igaz, hogy a vezetőedzőnek jelentős szerepe van, de ott dolgozik a csapat körül a többi edző, az orvosi stáb, a csapatmenedzser, a szertáros és sorolhatnám még ki mindenkinek a munkája van benne. Igaz, végeredményben én vagyok a felelős, így lehet, hogy kicsit kevés, amit mondtam, legyen inkább 7%.

A szezon előtt nagy volt a játékosmozgás a keretben, említette már korábban, hogy most várhatóan kisebb lesz a változás, melyik posztokon tervezi megerősíteni a csapatot?
– Amennyiben Mateo Pavlovic visszatér a Werder Bremenhez, úgy középső védőre szükségünk lesz, szélső is kell Lamah és Varga mellé, hiszen hosszú egy szezon, egy vérbeli csatár előre és egy vagy két ember a középpályára. Összesen négy-öt ember érkezhet, és egyben marad a keret.

Leandróval már megegyeztünk, aki a pályafutása alatt több poszton is szerepelt, van már terve, hogy mit fog játszani a Fradiban?
– Igen, sokoldalú játékos, bevethető a baloldalon középpályásként és védőként is, középen védekező középpályásként is. Játszott már középső védőt is. Ő egy jó futballista, ezeket a posztokat rá lehet bízni, jól olvassa a játékot.

Hasonlóan, mint Gera Zoltán vagy Hajnal Tamás?
– Igen, és ők meg akarják mutatni mindenkinek, hogy még nem végeztek, ott van a szívükben a Fradi. Többen mondták, hogy nagy rizikó van bennük. De ha nincsenek problémáik, formába hozzuk őket és megadjuk a megfelelő pihenőidőt is, akkor nagyot nyerünk velük. Kedvelik azt a stílust és tudják is játszani, amit szeretnénk. Tudom, hogy milyen fontos volt számukra a hazatérés hosszú idő után, én is megéltem ezt a légiós évek után, mi segítő kezet adtunk nekik. Itt szeretnék befejezni a pályafutásukat. Szeretek velük dolgozni, hiszen igazi profik, nem kell őket noszogatni.

Fiatalok az utánpótlásból?
– Jelenleg Nagy Ádám és Nagy Dominik mutatja a legjobb formát és ők közel is vannak a tűzhöz. Természetesen az edzéseken többen is ott vannak, de nekik még hátra van egy lépés, mi segítünk, kinyitjuk előttük a kaput, de nekik kell belépniük rajta, ezt mi nem tudjuk megtenni helyettük. Mindenki várja a lehetőséget, reménykedik, a szurkolók is, de amikor kifutunk a pályára, ott a legjobb formában lévő, legjobb minőséget képviselő játékosoknak kell lennie, ezért küzdenek a fiatalok és idősebbek is egyaránt, hogy ide bekerüljenek. Mindenkinek megvan erre az esélye.

Hogy látta a Pünkösdi-tornát, vagy az U20-as válogatottjaink első világbajnoki szereplését?
– Az U16-os rendezvény döntőjében a Valencia sokkal jobb volt nálunk, a torna egyébként nagyon jó volt, remek tapasztalat a fiataloknak. És megvertük volt csapatomat, a Laziót! Az új-zélandi VB meccset még nem láttam, de az már eljutott hozzám, hogy Nagy Ádám jól játszott a második félidőben.

Ha egy tízes skálán kellene értékelnie az évadot, nem csak az eredményeket beleértve, hanem a mutatott játékot is, milyen osztályzatot adna?
– Két részre osztanám, ha nem gond. Az elsőben legyen négyes, hiányzott az erő, a kevés idő miatt a felkészülés sem sikerült jól, nem találtuk az ideális csapatot, az újak sem teljesítettek jól, ehhez hozzá kell tenni, hogy Kukuruzovic, Lauth és Nalepa sem volt meghatározó játékos korábbi csapatában. A mélypont egyértelműen a Pápa elleni meccs volt, arra ma is fáj rágondolni is. Aztán novemberben léptünk rá arra az útra, amely oda vezetett, hogy megnyertük a Magyar Kupát, a hatodik helyről lettünk ezüstérmesek, a második körben három döntetlenünk volt, az összes többi meccsen három pontot szereztünk, erre nyolcast adnék. Talán a Honvéd elleni kupameccs volt a fordulópont, amely bár borzasztó volt – hálásak lehetünk Dibusz Dénesnek – de utána már sikerült változtatni a játékunkon, amely még nem volt teljesen olyan, mint tavasszal, de jöttek az eredmények. És érkezett Varga, Ramírez, Hajnal, akik nagy erősségei voltak a csapatnak tavasszal.

Kik fejlődtek leginkább a szezon során?
– Dibusz Dénes, mint ember és mint kapus is. Ő nem az a hálóőr, aki egyből eldobja magát, ha jön egy csatár, nagyon jól helyezkedik, remekül érzi meg, hogy hol kell állnia, kivár a végsőkig, ami az ellenfelet idegessé teszi, fölé tornyosul. Somalia is sokat fejlődött, ahogy Mateos és Nalepa is a védelemben. Emellett Gera Zoli is remek teljesítményt nyújtott és Ramírez is nagyon jó formában van.

Hogyan sikerült Ramírezt megtartani?
– Amikor télen kölcsönvettük, egyértelmű volt a helyzet: itt lesz velünk fél évet és utána visszatér a Bundesligába. Ám a futball néha meglepő fordulatokat hoz. A játékosnak tetszik a munka, a környezet, szeret az edzővel együtt dolgozni, megy neki a játék, jól érzi magát, érzi, hogy fontos eleme a csapatnak. Ez adta meg nekünk a lehetőséget. Ramírez Németországban nem volt fontos játékos, nem volt boldog, dél-amerikaiként a beilleszkedése se ment könnyen. Itt megtalálta a helyét, megvan a boldogsága, mi is boldogok vagyunk, hogy aláírt hozzánk, és a felesége is nagyon boldog. Az sem mellékes, hogy vannak spanyol ajkú társai is. Fiatal játékos, aki nagy értékünk lehet. A Videoton ellen még boldogabb volt, hogy a jobb oldalra tettem be (nevet).

Tizenhét mérkőzésen nem kaptunk gólt a bajnokságban, ez edzői prioritás a taktikában?
– Amikor a Ferencvároshoz érkeztünk, láttuk, hogy a csapat nem stabil. Sok könnyű gólt kapott, kontrákból, hozható mérkőzéseken kettő-három pontokat veszített. Számomra mindig nagyon fontos volt a stabilitiás, van egy alap, mindenki tudja, hogy mi a dolga, mikor és hol kell lennie, hogyan kell segítenie a társát. Ha ez megvan a csapatban, akkor nem kell az alapvető dolgokon gondolkoznunk, nem zavarodunk össze, nem veszítjük el az irányítást. Így a támadásra fordíthatjuk a figyelmünket. A játékunkat tavasszal feljebb toltuk az ellenfél tizenhatosa felé, letámadjuk őket. Bátorságot és magabiztosságot kell sugároznunk magunkból. Azt szeretem, amikor kézben tartjuk az eseményeket, nem függünk a másik csapattól, dominálunk és ezt érzik ők is.

Hazai pályán ez egészen jól működik, tizenkét győzelem mellett három döntetlen, de idegenben több pontot veszítettünk.
– Amikor otthon vagyunk, akkor jó focit tudunk játszani. Az idegenbeli találkozókon általában nem olyan jók a körülmények, más a pálya, a hangulat, az öltözők, ezért fejben is egy kicsit másként kell hozzáállnunk, az egy másik foci. Ott a legfontosabb, hogy elhozzuk a három pontot, nem az, hogy boldoggá tegyük a hazai nézőket. Míg itthon fontos a szórakoztató játék, idegenben az eredményesség a legfőbb szempont. Mindegy, hogy hanyadik percben zárjuk le a mérkőzést, a lényeg, hogy nyerjünk. De persze, az idegenbeli teljesítményben van hová fejlődnünk.

A második legtöbb gólt szereztük a bajnokságban, a gólokon tizenöt játékos osztozott. Melyik a jobb, ha ennyire több lábon áll a csapat, vagy ha van egy kiemelkedő támadó, aki mondjuk húsz gólt vállal?
– Az nagyon jó, ha minél többen vannak közel a gólszerzéshez, mivel ilyen esetben az ellenfélnek meg kell osztania a figyelmét, így még több lehetőség adódhat. Többször nyertünk egy-két góllal, ezeket a győzelmeket nem egyszer nagyobb arányúvá is tehettük volna, de nem sikerült, a Videoton például ebben jobb volt, akadt 7-0-ás mérkőzésük is. A fehérváriak elleni záró mérkőzésen az első félidőben is sokszor kerültünk helyzetbe, de nem sikerült betalálni. Böde nagyon mérges volt, mondtam neki a szünetben, hogy nem gond, Dani, sokakkal ellentétben te odakerülsz, megcsinálod, ott a második félidő. És ott is volt a megfelelő pillanatban. Azt se felejtsük el, hogy a mezőnyjátékával is rengeteget ad a csapatnak, nemhiába az övé a legtöbb gólpassz!

Sokan mondják, hogy a mostani Fradi talán az elmúlt tíz év legjobbja.
– Erre büszkék lehetünk, örülök, ha így gondolják. Érezni is lehet, amikor a városban sétálok és megállítanak, nem csak az eredményeket dicsérik, hanem a futballunkat is, jó érzésekkel tölti el az embereket, tetszik nekik a stílusunk. A kinevezésünk után mindenki azt kérdezte, hogy agresszív támadófocit tervezek-e, mert ez a Fradi stílus. Ezt akarták hallani, de csak ezért nem mondhattam, hogy igen. Mert mondhatja ezt az ember, ha nem tudja megcsinálni, mert nincs meg hozzá a megfelelő játékoskeret. Néha pedig idő kell hozzá, hogy kialakítsuk a csapat játékát. Amikor elkezdtük a munkát, teljesen más állapotban volt a gárda: nem jöttek az eredmények, a játékosok között sem volt meg teljesen az összhang, nem is beszélve szegény Akeem tragédiájáról. Ekkor a legfontosabb a stabilitás megteremtése volt. Mára már sokat változtunk minden téren és a saját játékunkat játsszuk, a Videoton ellen is domináltunk, sok lehetőségünk volt. Egy héten belül hat gólt lőni a bajnoknak nem rossz dolog. És igen, egyet sem kaptunk, ez is igaz.

A szezonban mikor mutatta a csapat leginkább azt a játékot, amelyet viszont szeretne látni mindig a pályán?
– Hazai pályán jó volt a Győri ETO elleni második félidő, nagyon tetszett az MTK elleni első negyvenöt perc, a Diósgyőr elleni első félidő, vagy a derbi második játékrésze.

Tizenkét csapat lesz jövőre az NBI-ben, jó lesz ez a magyar labdarúgásnak?
– A szövetség valószínűleg azt szeretné, hogy emelkedjen a színvonal a csapatok számának csökkenésével. Még nem tudjuk, hogy miként fog alakulni a bajnokság [hétfőn beszélgettünk Thomas Dollal], mi fog történni huszonkét mérkőzés után, lesz-e rájátszás vagy valami más rendszerben folytatódik majd a pontvadászat.

A most bevezetett légiós korlátozás gondot okoz-e majd nekünk?
– Már vizsgáljuk ezt a helyzetet is, hiszen jelenleg tíznél több külföldi játékosunk van. De fel vagyunk rá készülve.

A Magyar Kupa győzelem után mondta, hogy a hosszú este alatt minden magyar dalt megtanul majd, sikerült?
– Áááá, igen-igen, az csak vicc volt… De ismerem az összeset, a srácok a mérkőzés után sokat énekeltek, ez szólt a magnóból is, nagyon szép volt. A zene is, a siker meg főleg!

Már volt ideje megismerni a magyar konyhát, melyik a kedvenc…
– Ááá, a Dreher! – pont ekkor nyitott be Ralf Zumdick és rákontrázott: „Soproni!” – Ja, hogy nem sör, hanem étel, Ralf, mi is a kedvencünk? Az egyik a paprikás csirke, a gulyáslevest is szeretjük. És még ott van az a palacsinta, ami hússal van töltve, igen, a hortobágyi, az fantasztikus! Jól csinálják itt, a népligeti étteremben!