Középpályásunk nyilatkozott a sérüléséről, a szezonról és az előttünk álló időszakról.
Mondják, sérülés sosem jön jókor, önnél a lehető legrosszabbkor kopogtatott.
Magam is úgy éreztem, hogy jól ment a futball, ezért különösen bosszantó, hogy lábfejsérülést szenvedtem, az pedig végképp elkeserítő, hogy a nem túl súlyosnak hitt sérülésről kiderült, a felépülés hosszabb időt vesz igénybe, amihez végtelen türelem kell.
Pedig 34 éves korára igazán illene elérnie a 10 NBI-es meccset…
Ahogy mondja, kettő még hiányzik. Remélem előbb-utóbb meglesz, azon vagyok, hogy előbb. De nagyon sok mindent csinálhatok, erősíthetem a felsőtestemet, a lábamat, úszhatok, de azt a két tevékenységet, ami a futballhoz elengedhetetlen, a futást és a labdával való játékot nem. Azért is nehéz türelmesnek maradnom, mert nagy célokat tűzött ki a Fradi az új idényre, a Magyar Kupa győzelemből pedig már így is kimaradtam.
De hitte, hogy ennyire prímán képes futballozni? Már azon a hat idei bajnokin, amely önnek jutott.
Ugyan fél évig csak tréningeztem az Ingolstadt második csapatával, azt az edzésmunkát elvégezve éreztem, jó állapotban vagyok. A Fradiba kerülve pedig mindjárt tudtam, hogy fizikailag rendben leszek, és mert futballozni sem felejtettem el, bíztam benne, hasznos tagja lehetek az együttesnek. Úgy vélem, megfeleltem az igényeknek.
Belülről és kívülről is látva a Ferencváros mérkőzéseit, mit gondol, mivel tudták felülmúlni az ellenlábasokat?
Egyfelől erős a keretünk, az egyéni képességek terén igen jól állunk. Másfelől éreztük, csakis akkor lehetünk eredményesek, ha egységesek vagyunk, fegyelmezetten futballozunk, és ha eközben koncentráltan, alázattal készülünk a héten. Szerintem ezek jellemeztek bennünket, és mindehhez hozzájárult, hogy egy remek szakmai stáb dolgozik velünk. Szóval a siker több apró mozaikból tevődött össze, persze inkább csak részsikerekről beszélhetünk egyelőre.
A valódi az Európa Liga csoportkörébe kerülés lenne?
Mindannyiunkat nagyon motivál, persze tudjuk, mindjárt az első fordulóban éles meccset vívunk, ennek szellemében kell felkészülni.
De ez a Fradi képes bejutni?
Miért ne tűzhetnénk ki célként? Azért kell dolgoznunk, hogy megvalósítsuk az álmunkat, még ha keménynek ígérkezik is.
Azért Hajnal Tamás kiballagna a Dortmund ellen Fradi-mezben, annak lenne bukéja.
Vagy első németországi klubom, a Schalke ellen… Mit tagadjam, eljátszottam a gondolattal. És mi motiváljon, ha nem ez a kép? Szép lenne, de nem győzöm hangsúlyozni, ahhoz rengeteget kell még dolgoznunk, remélem, június végétől velem a csatasorban.
A nyár annyiban is más lesz, hogy egy új létszámú és a légióskontingenst tekintve is erősen redukált NBI indul. Mit gondol a változásokról?
A szövetség célja a fiataloknak nagyobb teret adni, ami üdvözítő, nagy esély ez nekik. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy senki se kapja ajándékba a szereplés lehetőségét. Önmagában a tehetség kevés, hogy milyen játékossá válsz, az a mellé tett munkán, a szorgalmon múlik. Az pedig, hogy tíz légiós lehet a keretben…
Pardon, önöknél és a másik három kuparésztvevőnél. A többiek hetet alkalmazhatnak, ami jelentősen csorbítja az esélyegyenlőséget, a világ futballjában alighanem példátlan módon.
Ebbe nem szeretnék belemenni, ez az a szabály, amely mellett és ellene is biztosan szólnak érvek. Eleve ritka ez a fajta kezdeményezés, de jó lehet, a klubok kétszer is meggondolják, kit igazoljanak külföldről. Nálunk a Fradiban is biztosan a minőségre törekednek majd, mi a pályán mindenesetre azon leszünk, hogy erősek maradjunk. De ha lehet, legyünk még erősebbek.
Galambos Dániel / Nemzeti Sport
