A Magyar Kupa győztese a Délmagyarnak nyilatkozott.

– Edzőjük, a német Thomas Doll azt mondta a kupagyőzelem után, de még az ünneplés előtt, hogy reggelre biztosan megtanul majd egy-két magyar nótát. Sikerült neki?

– Már az öltözőben elkezdődött a buli, énekeltünk, és folyt a pezsgő is, de utána a vezetőség és a játékosok külön folytatták, így nem tudom, hogy mennyit fejlődött az énektudása. Mivel a csütörtök szabadnap volt, csak egy sajtótájékoztatón kellett részt vennünk, reggelig bulizhattunk, és ezt ki is használtuk.

– Volt mit ünnepelni: az FTC tizenegy év után nyert újra kupát. Nagy volt a nyomás a döntő előtt?

– Természetes volt, hogy nyerni akarunk, de nem mondanám, hogy izgultunk. Inkább izgatottak voltunk, a meccs előtti néhány napban már mindenki a kezdő sípszót várta. Mivel az edzéseken látszott, hogy a kezdőben kaphatok helyet, természetesen nekem is a döntő járt a fejemben.

– A végeredmény alapján simának tűnhet a meccs, de az első félidőben a Videotonnak is voltak helyzetei.

– Két részre bontanám. Nem számítottunk rá, hogy a Vidi rombusz alakzatú középpályával kezd, ez megzavart minket, mert többször is létszámfölényt tudtak kialakítani. Valóban voltak helyzeteik, de ne felejtsük el, hogy nekünk pedig egy meg nem adott gólunk volt, amelyről a visszajátszások során kiderült, hogy nem volt les. A félidőben sikeresen átszerveztük a játékunkat, a második 45 perc pedig már rólunk szólt. Külön öröm, hogy nekem is sikerült betalálnom.

– Egy pontrúgás után Varga Roland beadásába ért jól bele, a labda pedig a kapu közepében kötött ki. Mindig előremehet a rögzített helyzeteknél?

– Hátul általában területet védünk, ám most külön feladatom volt, Juhász Rolandot kellett őriznem. Úgy érzem, jól sikerült, nem tudott veszélyeztetni. Ha mi jutunk szöglethez, már megyek is a kapu elé, a kijelölt ember pedig visszazár a helyemre. Ezt előre megbeszéljük, de meccs közben változhat a helyzet. Örülök, hogy sikerült gólt szereznem. Ezt annak köszönhetem, hogy egyre több szerepet kapok a csapatban, ami miatt magabiztosabb lett a játékom. Erős a keret, nehéz bekerülni a kezdőbe, de türelmes vagyok, és amikor lehetőséghez jutok, igyekszem élni vele.

– A család ott volt a Groupama Arénában?

– Apu és anyu dolgozott, a lánytesóim külföldön élnek, ikertestvérem, Gergő viszont ott drukkolt nekem a lelátón. A lefújás után már mentem is hozzá, azonnal készítettünk egy közös képet.

– Mikor járt utoljára Szegeden?

– Talán februárban. Most nincs idő pihenni, sorra jönnek a meccsek, vasárnap például a Honvédot fogadjuk, ráadásul egy győzelemmel biztossá tehetjük a második helyünket a bajnokságban. A nyáron a nemzetközi kupaszereplés miatt csak kilenc nap szünetünk lesz, ezalatt szeretnék egyet nyaralni, és Szegedre is jó lenne eljutni. Sok barátommal, korábbi csapattársammal sem tudtam mostanában találkozni, ilyen például Mucsi Máté, Domonkos Feri és Kormányos Kolos. A család mellett ők is hiányoznak.

(delmagyar.hu)