Dani nyilatkozott a kupadöntő előtt.

Mire a legbüszkébb az eddigi pályafutásából?
Jó kérdés… Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, azt mondom, bár kisebb sikereim voltak, sőt a Pakssal és a Fradival nyertem már Ligakupát, valójában még nem értem el semmit.

Ha legyőznék a Videotont, változna a helyzet?
Változna, igen. Mindent elkövetek érte, hogy miénk legyen a serleg, mert a Magyar Kupa-elsőket azért már jegyzik. Nem sok futballista dicsekedhet kupagyőzelemmel. Na jó, vannak jó néhányan, akik igen, de még többen vannak, akik nem. Szóval erre már büszke lennék.

Mi dönthet?
Akár egyetlen rossz mozdulat. Ez egyszer tényleg igaz, hogy kicsin múlhat a siker. Ha csak egyetlen szabadrúgásnál kihagy a figyelmünk, már végzetes lehet. Veszélyes ellenfél a Vidi, az elsőtől az utolsó másodpercig koncentrálnunk kell, hogy legyőzzük. Remélem, nem bántok meg senkit azzal, ha hozzáteszem, szerintem az ország két legjobb csapata találkozik. Ha valaki nem hisz nekem, nézzen rá a bajnoki tabellára.

Van oka tartani a székesfehérvári együttestől?
Maradjunk annyiban, nem véletlenül lett bajnok a Videoton. Kiváló játékosok alkotják a keretét, olyanok, akik rögtön kihasználják, ha lankad az ellenfél figyelme. No de hadd ne dicsérjem tovább a fehérváriakat, elég jók enélkül is.

Fordítsuk meg a kérdést: van sebezhető pontja a Videotonnak?
Ha nem lenne, minden meccsét megnyerte volna – de nem nyerte meg.

A Fehérvárról érkező, a bajnokcsapat átalakulásáról szóló hírekkel mennyire foglalkoznak?
Semennyire! Addig cselekszünk helyesen, amíg csak magunkkal törődünk. Aztán meglátjuk, hogy ez a pályán mire lesz elég. Mindenesetre bízom benne, hogy a győzelemre.

A pillanatnyi forma mintha önök felé billentené a mérleg nyelvét.
Tény és való, a Videoton nem nyerte meg utóbbi két bajnokiját, ám azt se feledjük, hogy a szombati paksi sikerünk előtt mi is csak két döntetlent értünk el. S a leglényegesebbet még nem is említettem: szerda este nem NBI-es mérkőzés, hanem kupadöntő vár ránk. Márpedig a finálé mindig kétesélyes. A végén vagy győztesen jössz le a játéktérről, vagy vesztesen, ez az a meccs, amelyen bármi megtörténhet.

Előnyből indulnak, hiszen hazai pályán játszhatnak.
Valamilyen szinten ez valóban előnyt jelent, ám ezen a ponton mindenkit emlékeztetnék a három évvel ezelőtti BL-döntőre: a Bayern ugyebár az Allianz Arénában bukta el a serleget a Chelseavel szemben… Említhetem a mi esetünket is, két éve a Ligakupa-döntőben a Videoton volt otthon, mégis 5-1-re nyertünk. Ezt csak a példa kedvéért hoztam fel, nem azért, mert az a győzelem bármit is jelentene 2015-ben. Különben is: hol van már a tavalyi hó? A tavalyelőttiről nem is beszélve.

Maradjunk a mánál. Izgalom? Feszültség? Drukk?
Feszültségnek nyoma sincs, jóllehet az öltözőben érezhető a felfokozott várakozás. Más lesz ez a meccs, mint a többi, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Egymás közt sokat beszélünk a döntőről. Tizenegy éve, hogy a Ferencváros legutóbb Magyar Kupa-győztes lett, ideje újra elhódítani a serleget!

A siker receptje megvan?
Hogyne lenne meg! A végén el is árulom, hogy bevált-e. Ha egy mód van rá, szeretnénk kilencven perc alatt eldönteni a mérkőzést, mert a tizenegyespárbaj mindig lutri. Bár ha tizenegyesekkel nyerünk, egye fene, ugyanúgy örülök majd, mintha 2-0-ra győznénk.

Apropó, a keddi edzésen gyakorolták a tizenegyeseket?
Igen.

Hogy ment?
Hibátlanul, egyből egyet belőttem.

Pietsch Tibor / Nemzeti Sport