A volt szövetségi kapitány, ugyanakkor kevesli a nézők számát és szólt a Diósgyőr problémáiról is.
Erre számítottam. Rendkívül sajnálom, hogy a Diósgyőr így visszaesett tavasszal, és sajnálom az edzőiket is. A nyilatkozataim többségéből kitűnik, hogy nem vagyok nagyon oda a külföldi játékosokért és edzőkért, de Tomiszlav Szivics azok közé tartozik, akik tiszta szívvel, lelkesedéssel nagyszerű csapatokat raktak össze, és eredményt értek el, gondoljunk csak a Kecskemétre vagy a Paksra, de a DVTK-val is nagyszerűen szerepelt. Tipikus magyar tragikomikum, ahogy az őszi Diósgyőrből tavaszra ilyen csapat lett. Nem hiszem, hogy ennek csak az edző az oka, sőt szerintem egyáltalán nem edzői probléma.
Teljesen egyetértek Tomiszlav Szivics nyilatkozatával, miszerint a játékosai kihozták magukból a maximumot, ez a csapat erre képes, többre nem. Megtört az egységük, az igazolásaik nem sikerültek, ráadásul sérültjeik is vannak. Nincs szervezőjátékuk középen; a maguk módján mennek, játszanak, nem lehet hibáztatni őket.
A Ferencváros az első perctől kezdve nagyon agresszív futballt játszott. Az egycsatáros játékról is többször beszéltem már a Rangadó.hu-n, és a Fradinál is ugyanígy van, de összességében öt támadójátékos szerepel. Öröm nézni, hogy erőtől duzzadó a játéka a csapatnak fordulóról fordulóra. Mind az öt támadójátékos a támadásokkal foglalkozik. Felállási formáról most azért nem beszélnék, mert Busai Attila teljesen szabadon játszott, az első félidőben négy helyzete is volt.
Ehhez még jött Dilaver, illetve Ramírez, tehát gyakorlatilag heten támadtak. Gera Zoltán rendkívül nagy kedvvel játszott, fantasztikus, amit a második gól előtt csinált. Lamah nagyon szép gólt rúgott, de összességében a Ferencvárosnál lehetett érezni a támadójátékot. Böde Dániel elöl nyilván meg tudja tartani a labdát, de az első félidőben nagyon sokszor ott volt mellette Busai. Nagyon jó játékot produkált a hazai csapat, ült a letámadás, nagyszerűek voltak a pontrúgásaik.
És ha már a pontrúgásoknál tartunk: ez nem volt tizenegyes. Nem volt mérkőzést befolyásoló tényező, mert már előtte is volt három-négy helyzete a Fradinak, tehát előbb vagy utóbb biztosan gólt lőtt volna. Biztosan nyugalmat adott az első találat, amely után szintén sok támadást vezettek, sok helyzetet dolgoztak ki, erőtől duzzadó volt a játékuk. A második félidőre egy nagyon picit visszavettek, de utána megint beleerősítettek. Varga Roland rendkívül nagy kedvvel játszott, sajnálom, hogy nem tudott gólt rúgni, pedig megérdemelte volna.
Megítélésem szerint ma is kevés néző volt a meccsen, mert amikor a Fradi ilyen formában van, minden mérkőzésen húszezer embernek kellene lennie a stadionban, mert szép futballt játszanak. Jók voltak a szögleteik, a szabadrúgásaik. Az első félidőben úgy vettem észre, mintha Barczi Dávid fennmaradt volna Grumiccsal a diósgyőrieknél, mintha kétcsatáros játékkal próbálkoztak volna. Egerszegi és Krsztics eléggé passzív volt, illetve Marjanovics és Gosztonyi sem játszott túlzottan jól. Ez érződik az egész csapaton.
Nem azért van ez, mert az edző elmegy, hiszen máshol is előfordul, hogy lejár az edző szerződése, és távozik a következő csapathoz. A DVTK-nál nincs meg az összhang, lehet érezni, hogy valami elszakadt. A két középhátvédjük olyan, amilyen… Egyértelmű, hogy onnan nagyon hiányzik az erősítés. Ha Antal Botond nem véd ilyen jól, akkor több gólt is kaphattak volna. Mentek, mentek, még ők is alkalmazták a letámadást, egységesek is voltak, de nagy helyzetig nem jutottak Jenner lövésén és Grumics lehetőségén kívül. Mást nem is lehet említeni, nem volt átütőerő bennük. A Fradi teljesen megérdemelten nyert.
forrás: rangado.hu
