A Fradi bosnyák-osztrák szélsőhátvédje a helyi Laola1.at-nak, pontosabban Esterházy Máténak nyilatkozott az itteni tapasztalatairól.

Jól vagyok újra, az Újpest ellen ütköztem valakivel és egy kis időre elvesztettem az eszméletemet, de nincs fejfájásom. Az edzőm és az orvos nem akart kockáztatni, így lecseréltek, Persze akartam még játszani, tíz percig tettem is, de nem voltam teljesen fitt. Két napig nem edzettem, de újra játszani szeretnék. Jó volt a derbi, jól is szálltam be, dicsért az edző. Teli volt a stadion és fantasztikus volt a hangulat.

Az átlagnézőszám csökkent eddig valamelyest, mert a szurkolók egy része sztrájkol Mindenkinek szkennelni kell, s van, aki ezt nem akarja megtenni. Megértem mindkét oldalt. De persze ez nem az én dolgom. De nagyszerű volt, hogy ennyien voltak, fantasztikus hangulat volt. Hihetetlen, mennyi szurkolónk van. Ez látszik Budapesten is, A magyarok jó része fradista. Mindenki megismer, s nagy szeretettel kezelnek, ha a Fradiban játszol. Fantasztikus, az emberek élnek-halnak a fociért, a városban jártam, s bármilyen üzletbe is tértem be, rengetegen felismertek, nők és gyerekek egyaránt. Egyáltalán nem kellemetlen ez, a legviccesebb az volt, amikor közvetlenül a határ utáni (biatorbágyi) McDonalds pultjánál kértek fel közös fotóra!
Nagyszerűen érzem magam, ugyanúgy, ahogy korábban az Austriában is. Nagyszerű volt ott is, s itt is a kapcsolatom a stábbal és a munkatársakkal. A várost is szeretem, a családommal van mit csinálni.

A Fradi zöld és fehér, de ettől nem szeretem a Rapidot jobban. Lilában játszottam, most meg a lilák az ellenfeleink. De nekem a klub, nem a szín számít. Az Austriánál nőttem fel, s most a Fradiban játszom. Mindig a maximumot adom. A szín nem számít. Persze le kellett cserélnem a ruhatáram. Egyszer a lila austriás szerelésemben érkeztem, a többiek ugrattak is, hogy többet vissza se jöjjek! Hát azóta otthon pihen.

Nagyon elégedett vagyok, mindig a jobb szélen játszhatok, ami nagyon jó, hogy ugyanabban a pozícióban szerepelek. Az Austriánál játszottam mindenütt. Az edzőm, Thomas Doll kapásból megmondta, hogy a jobb védő posztján számol velem. Azt akarta, hogy a sajátoménak érezzem ezt a posztot és ez önbizalmat ad. Sokkal jobb így, hogy egy poszton játszom. Az állandó váltások az Austriában megviseltek. Persze fiatal játékosként, aki szerepelni is akar, nem mondhattam semmit, s így is hálás voltam minden percért.
Az emberség nagyon fontos egy edzőben, s Dollnak nagyszerű személyisége van, ami átsugárzik a játékosokra. Ebben Peter Stoegerre emlékeztet. Érzem, hogy az egész edzői stáb támogat és élvezem a bizalmukat. Ez nagyon fontos nekem.

Az öltőzőben, mint korábban az Austriában, nagyszerű a hangulat. Mindenki élvezi a munkát, a focit. Az idősebbek is. Gera Zoltán például tíz évet húzott le a Premier League-ben. Ő egy igazi példakép, mindig teljes gázzal hajt, úgy edz, mint egy húsz éves. Az ilyen emberektől rengeteget tanulhatunk. Benny Lauth-tal remekül kijövök, ő idősebb, mint én, de azért még fiatal. Az edző hol a németet használja, hol az angolt, aztán fordítanak. A pályán is több nyelvet használunk, már a magyart is néha.

A magyar bajnokságban több csapat van, a gyengébb csapatok így többen vannak. Az élmezőny, mint mondjuk a Videoton és mi nagyon jók, nem szabad ezeket a csapatokat lebecsülni. Ha a másodosztályból töltik fel 16 vagy 18 csapatra a ligát, az leviszi a színvonalat. De az nagyszerű, hogy csak kétszer játszunk egy csapat ellen, mint egy rendes nagy ligában. Mindig valami újat tapasztalunk. Érdekes és jó ez a szurkolóknak is.

Már van négy-öt új stadion. Nemrég a Puskás vendégei voltunk. Az valami szenzációs, ilyet még nem is láttam. Elképesztően szép, szinte teljesen fa, a belsejében látni a fa boltíveket. Kicsi, de nagyon szép. S ahogy hallom, olcsó sem volt. Tudom, hogy a politikának a stadionfejlesztésekben szerepe van, de ez nem az én dolgom. Az biztos, hogy szépek és jók az új arénák.