A Felcsúton és a Videotonnál is megforduló edző értékelte a bajnokit.
Az első félidőben minden szempontból nagyon nagy fölényben volt a Ferencváros. Erőteljesebb és koncentráltabb volt, nem mellesleg sikerült két gólt szereznie, ami némileg megrogyasztja az ellenfelet. Ez tényleg olyan félidő volt, amely során a Fradi minden tekintetben felülmúlta a Puskás Akadémiát. Ami a második felvonást illeti, pozitívum a felcsútiak részéről, hogy nem estek össze, és ritmust váltottak, akaratosabbak voltak, helyzeteket teremtettek. Úgy érzem, a Fradi némileg belealudt a kettő-nullba. Van ilyen, hogy azt hiszik, eldőlt a meccs. Nagyon megnyugodtak a biztosnak tűnő vezetésükbe. Azt szokták mondani, hogy a kettő-null veszélyes eredmény, de azért jó lenne, ha mindig kettő-nullra vezetne a csapatom a szünetben…
A végén egyenlíthetett volna a Puskás, mert egy kicsit szétestek a vendégek. A középpályán már nem tudtak labdát szerezni, némileg a védekezésük is szanaszét volt. A házigazdák nem fáradtak el, újítani tudtak, jók voltak a cserék is. Az egész mérkőzés alapján megérdemelten nyert a Ferencváros, de lehetett volna egy szerencsés iksz. Egy igazi játékost, főleg egy támadót, aki gólt akar rúgni, azt nem szabad, hogy zavarja, ha leesik a cipője. Szerintem egyébként Böde Dániel játszott elég sokat mezítláb annak idején Madocsán. Nem egy villámgyors játékos, lehet, hogy cipő nélkül még gyorsabb lett. A harmincéves edzői pályafutásom során ilyet még nem láttam. Kétségtelenül szép volt, ahogy megcsinálta az egészet. A remek átvétel után lerázta Kelicset, és ahogy kell, berúgta a hosszú sarokba.
