A Hátsó füves blog látogatott el az egykori bányászcsapat otthonába.
A mérkőzés adatlapja: Tempó Fradi!
Széttört monitor, barnuló ágyszivacs, kettérepedt lavór hever a gazos fűben, ahol valaha NB I-es mérkőzéseket játszottak. Perecesen még mindig emlékeznek az 1947-es, Ferencváros elleni félbeszakadt mérkőzésre, amelyen 3:0-s hazai vezetésnél Kertesi Ignác belecsimpaszkodott a hálóba, és súlyától kettétört a kapufa. A ma már Miskolchoz tartozó valamikori bányásztelepülésen rendhagyó kirándulást tettünk a régi futballromok között.
Ami 1947. április 20-án, vasárnap, a második félidő 5. percében történt a Pereces–Ferencváros mérkőzésen, azóta is beszédtéma errefelé. Óriási meglepetésre már 2–0-ra vezetett a hazai csapat, amikor – és innentől idézzük a Népsport korabeli beszámolóját – „…Futó II lendületesen elfut, beadására Kertesi óriási lendülettel fut rá, és tíz méterrel élesen a jobbsarokba fejel. 3:0. A nagy lendületben lévő Kertesi azonban nem tud megállni, befut a ferencvárosi kapuba, a hálót elkapva fékezi meg magát. A nagy rántástól a háló leszakad, és magával rántja a felső lécet is.”
Patthelyzet alakult ki, a rendezők egy közelben talált vasdarabbal gyorsan összekapcsolták a széttört, korhadt kapufát, hatezer-ötszáz néző várta izgatottan a folytatást, a vesztes állás miatt amúgy is bosszús ferencvárosi futballisták azonban hallani sem akartak róla. A bíró végül lefújta a mérkőzést, a Népsport későbbi beszámolója alapján igen abszurd körülmények között.
„A játékvezető öltözőjében a helybeliek az új szabályra való hivatkozással arra próbálták rábírni Várszegi Rezső játékvezetőt, hogy továbbfolytassa a játékot. »Rögtön készen lesz az új kapufa!« Húsz percig tartott, amíg megtalálták az új szabálykönyvben az errevonatkozó paragrafusokat. Közben ácsolták az új kaput, a ferencvárosi játékosok pedig már öltözködtek, Sárosi dr kocsija már Budapest felé robogott, amikor kijött az öltözőjéből a játékvezető. Lemérte a kaput, majd lerajzolta. Kijelentette, hogy a kapuk nem szabályosok. »Én a régi szabályokat ismerem. – mondta a játékvezető. – Az újakról bennünket még nem oktattak ki. Én úgy tudom, hogyha összedől a kapufa, a mérkőzést le kell fújni. A sebtiben összetákolt kapu bármikor összedőlhetett volna.«
Az ügy utóbb jelentős vitát gerjesztett az MLSZ-ben, a bizonytalan szabályértelmezésre jellemző, hogy a találkozót előbb újra lejátszották (0:0-s döntetlen lett), majd 3:0-val mégis Perecesnek adták a két pontot. Utóbb különös részletek derültek ki a csonka perecesi mérkőzés és a Fradi-verés hátteréről. A „Volt egyszer… a perecesi bányatelep” című helyi kiadvány 34. oldalán név nélküli visszaemlékezés olvasható, amelyből kiderül, a mérkőzésen mesterhármast jegyző Kertesi Ignác nem akármilyen prémiumra számíthatott: „Volt Perecesen egy Drucker nevezetű mészáros, hentesboltja volt, ő szponzorálta. Azt mondta Nácinak: na, ha három gólt rúgsz, kapsz egy szobabútort. Akkor kezdett nyílni az akác a pálya körül, olyan erős illata volt, hogy húsz perc múlva a fradisok csak lézengtek a pályán.”
Valóban szidta a körülményeket a lefújás után a Ferencváros akkori fedezete, Csanádi Árpád: „Poros, salakos a pálya, fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel ezerméteres magasságot meg kell szokni. Én negyedóra után már nyomást éreztem a mellemben.”
Csillag Péter / Hátsó füves
