Hat gólos vereséget szenvedtünk a Győri ETO-tól.

Ferencváros 23-29 (14-15) Győri ETO
Gólok: Pena 8, Tomori 5, Szarka 3, Szamoránsky 3, Szucsánszki 2, Cifra, Vérten

Nem telt meg az Audi Aréna a Magyar Kupa döntőre, elég sok hely üresen maradt. Bár a pályaválasztók papíron mi voltunk, lélekben azért a Győré volt a hazai pálya, ők is kezdhették a mérkőzést. 2-2 után elléptek tőlünk, 2-7-nél kért időt Elek Gábor és tartott egy rövid „fejmosást”, amely úgy-ahogy hatott, kicsit feljöttünk és sikerült stabilizálni a három gólos különbséget. Az első negyedórával ellentétben a másodikban már jöttek a kidolgozott akciógólok is, a kapuban pedig Tomasevic nagy napot fogott ki, ennek köszönhetően sikerült a félidőre egy gólra csökkenteni a hátrányunkat.

A folytatásban hiába mi kezdtünk, a gólt az ETO lőtte, míg mi Lukács révén hibáztunk a szélről, addig odaát Bódi nem tette meg ezt a szívességet. Jöttek a kiállítások, Szucsánszki kapott a térdére egy medvepuszit és a különbség is folyamatosan nőtt. Hat gólos mínuszban kért időt edzőnk és nagyjából ugyanazok hangoztak el, mint az első játékrészben. A különbség annyi volt, hogy most nem követte javuló játék a rövid megbeszélést. Negyed óra alatt egy gólt lőttünk, ami édeskevés. Elek Gábor kikérte az utolsó idejét is és elhangzott a sajnos jól ismert „annyit kérek, hogy ne adjuk fel” mondat. Ha azt nézzük, hogy nem lett kiütéses vereség a vége, csak hat gólos, akkor mondhatjuk, hogy legalább ezt betartotta a csapat. Így ismét csak az ezüstérem jutott nekünk a Magyar Kupában.

Elek Gábor
Mindkét félidőt nagyon gyengén kezdtük, az első teljesen érthetetlen, a másodikba belejátszott, hogy Szucsánszki megsérült. Az ETO győzelme teljesen megérdemelt. Én sokkal többet vártam a mérkőzéstől, ma is fejben buktunk el, lehetne a szerencsére hivatkozni, hogy sok volt a kapufa, rossz helyre pattantak a labdák, de az előbbi is a koncentráció hiányára vezethető vissza.

Tomori Zsuzsa
A Győr tudta mit akar játszani, mi pedig nem a megbeszéltek szerint mentünk, az ETO ellen ezt nem lehet. Azt hittem, hogy a második félidőre úgy jövünk majd ki, ahogy az első félidő végén bementünk, ehelyett két-három passzból lövöldöztünk, amik nem mentek be, a végén pedig talán már egy kicsit meg is adtuk magunkat. Sajnálom és gratulálok a Győrnek.