Alighanem tudjátok, hogy a kedvenc magyar edzőm Garami Józsi bácsi. Nem csak jó, őszinte ember, hanem az elmúlt évtizedek egyik legjobb magyar edzője. S az, ahogy elkerült a Fraditól, megér egy misét.

2003 telén a Fradi első volt a bajnokságban, magabiztos előnnyel, de pénz híján volt a klub. Ekkor került képbe Kovács ‘Cell’ Ádám, akiről tudni lehetett, hogy pénz nélküli csaló, de jövőbeli kínai bizniszek alapján megvehette a Fradit.

Cell Ádám azt mondta Furulyásnak, hogy “Nyilas úr” (nem Nyilasi) az egyetlen, aki megmenheti a Fradit. Ezzel a lendülettel el is küldték Józsi bácsit. S le is ültek négyen: Celladám, Furulya, Nyilasi és az olimpiai bajnok ügyvédje, Török Ferenc. Kovács Ádám odafordult Török Ferenchez: “Tibor, csak maga mentheti meg a Ferencvárost”. A remek öttusázó válaszul: “Én nem vagyok Tibor, ő itt ül mellettem.” Ez hősünket nem zavarta, már Nyilasinak címezve újra elmondta: “Tibor, csak maga mentheti meg a Ferencvárost”.

Nyíl érthető módon nem fogadta el a felkérést, de Józsi bácsit is kirúgták eddigre. Kellett hát a rákos betegeken élősködő Ádámnak egy fradista-edző: ez lett Pintér Attila. Akivel, ha a Siófok elleni 0-4 után a csapat nem dönt úgy, hogy nem fogad szót neki és a saját fejük után mennek, nem lett volna meg a huszonnyolcadik.

Nem véletlenül üvöltötte világgá Gerzson a Debrecen 3-1-es legyőzése után, hogy “köszönjük, Józsi bá’!”