Lajos szerepelt a Nemzeti Sport hétvégi különszámában, a Sportkrémben.

A beszélgetés nagy része a pápai hétköznapokról szól, korábbi kapusunk az átigazolásakor nem gondolta volna, hogy ott ragad, de megszerette a várost és már kilenc éve ott él, az öltöző ötszáz méterre van a házától, ennek ellenére mindig közel van ahhoz, hogy elkéssen. Mindkét fia focizik, a nagyobbik Lajos a Fradiban véd és kikéri mindig édesapja tanácsát, napi kapcsolatban vannak természetesen. A kisebbik Dani pedig Pápán rúgja a bőrt, egyelőre a középpályán. Szóba került a Fradi – Újpest páros is, fradistaként került át a lila-fehérekhez, nálunk nem fért be és mivel édesapja már elhunyt, munkát kellett vállalnia. Szakácsnak nem vették fel, ezért egy húsfeldolgozóba került. Ezt nem tudta összeegyeztetni a focival, amit abba is akart hagyni, de végül Molnár Zoltán és Szanyó Károly az ifi válogatottból segített neki.

Nem bántja, hogy arrafelé már csak Júdás Lajosként emlegetik?
Őszintén? Nem. Ez is a labdarúgás része. Elismerem, néhány nyilatkozatomban én sem kíméltem korábbi klubomat, de ez is csak azért volt, mert néhányan még azelőtt leárulóztak, mielőtt bármit is mondhattam volna. Úgy voltam vele, akkor felveszem a kesztyűt. Arról már ne is essen szó, hogy volt olyan, amikor arra értünk haza, hogy a budapesti házunk kerítésére egy lefejezett baba van kitűzve.

Igaz, hogy zöld-fehér a háza fala?
De még mennyire! Sőt. A kertben van egy nagy sasszobor, a kocsibeálló burkolatában az FTC felirat szerepel és még sorolhatnám. Gyerekként a Fradiban kezdtem futballozni, ott el is dőlt a sorsom. Az álmom az, hogy abban a házban öregedjek meg. Hátradőlök a karosszékemben, és Fradi-meccseket nézek. Ugye nem kell mondanom, kiért dobog a szívem?

NS – Sportkrém