Fiatal középpályásunkat kérdezték.

– Ez az első edzőtáborom a felnőttek között, így természetesen nagyon jól érzem magam. Örülök, hogy az első keret tagjaként itt lehetek Törökországban. Igyekszem minél jobban végezni a dolgom az edzéseken, és a mérkőzéseken.

– A szurkolók egyre jobban megismerik a nevedet, egyre kíváncsiabbak rád. Hogyan kerültél a Ferencvároshoz?
– Szolnokon születtem, és Szajolon, egy három-négyezer fős községben kezdtem el focizni. Jól ment a játék, így 2008-ban próbajátékra utaztam a Ferencvároshoz. Megfeleltem, és azóta itt vagyok a Fradinál. Az utánpótlásban végigjártam a „szamárlétrát”, és jelenleg már az első csapat tagja vagyok.

– Mikor figyelt fel rád Thomas Doll?
– A Ligakupa-meccseken mi, fiatalok is meg tudjuk mutatni magunkat, és ezeken a mérkőzéseken tetszett neki a játékom. A Kaposvár elleni meccs előtt beszéltünk arról először, hogy szeretné, ha az NB I-es kerettel edzenék. Azóta ez így is van.

– Olyannyira, hogy tizenhét évesen profi szerződést is kaptál…
– Ez fantasztikus érzés… Egy tizenéves srác azért dolgozik, hogy egy napon profi labdarúgó legyen, pláne a Ferencvárosnál. Azóta arra koncentrálok, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak az edzéseken, minél több lehetőséget kapjak, és tavasszal akár kezdőjátékosként is lehessen rám számítani.

– 1997-ben születtél, így például Gera Zoltánt, vagy Hajnal Tamást gyerekként még a tévéből ismerhetted meg, ma viszont már csapattársak vagytok. Nem rossz “mesterek”…
– Mindenkitől próbálok tanulni, de pont akiket említettél, Gera Zolitól és Hajnal Tomitól rengeteget lehet ellesni, akár az edzés utáni munkára, akár az étkezésre gondolok. Rengeteget tesznek az edzéseken túl is azon, hogy minél jobb állapotban legyenek. Doll is azt kérte, hogy akitől tudok, tanuljak, de enélkül is lestem minden mozdulatukat.

– Nagyot változott veled a világ. Nehéz a földön maradni?
– Nem nehéz, mert ha van egy cél, amit el akarsz élni, akkor azért küzdesz, és azért teszel meg mindent. Dolgozni kell, mert annak meg lesz az eredménye, nem kell elszállni attól, ha NB I-es játékos leszel.

– Mit gondolsz a jelenleg is zajló edzőtáborról?
– A körülmények tökéletesek, minden adott ahhoz, hogy egy jó felkészülést csináljunk végig. Minden nap két edzésünk van, elég feszes tempóban dolgozunk, de egy edzőtábornak ez a lényege. Úgy érzem, hogy jó úton járunk.

– A Bohemians Praha elleni mérkőzésen a kezdőcsapatban kaptál helyet. Hogyan élted meg azt a találkozót?
– Nem kezdtünk úgy, ahogyan szerettünk volna, ennek talán az lehetett az oka, hogy délelőtt is volt egy edzésünk. A kapott gól után ugyanakkor felvettük a tempót, sőt, rá is tettünk egy lapáttal, onnantól kezdve mi irányítottuk, és meg is nyertük a meccset.

– A saját játékodról mi a véleményed?
– A magam teljesítményével nem teljesen vagyok elégedett. Bár sokat mozogtam, mégis kevesebbet találkoztam a labdával annál, mint amennyiszer szerettem volna. Voltak ugyanakkor jó akciók is. Ilyen például, amikor Kukuruzoviccsal a szélen kijátszottuk az ellenfelet, és lett egy nagy helyzetünk, vagy amikor ziccerben léphettem ki, de a partjelző lest intett. Összességében a kapott labdákat meg tudtam játszani, de amellett sem akarok elmenni, hogy volt egy-két buta hibám, amiket ki kell javítanom. Nem voltam elégedett, mert többet akartam nyújtani.

– Böde Dani Madocsa hőse. Te ugyan még a karriered elején jársz, de Szajol büszke rád?
– A szüleimnek már mondták, hogy láttak engem a tévében, és gratuláltak is nekik. Ha Bozsik-program van Szajolon, akkor én szoktam átadni a díjakat. Ezek jó érzéssel töltenek el.

haris

Fradi.hu, fotó: Sas Gábor